Egy hete járt le a személyi jövedelemadó-bevallás határideje. Az adófizetők élhettek az egyik utolsó megmaradt, annak idején általam is olyannyira szorgalmazott javaslatra bevezetett liberális szabadságjoggal: lelkiismeretük szerint rendelkezhettek arról, hogy jövedelemadójuk 1%-át mely egyháznak és mely civil szervezetnek ajánlják fel. Liberális alapelv: a hívek tartsák el az egyházaikat! A vallási közösségeknek felajánlható adórész minden szempontból megfelel ennek a kívánalomnak, ezért is javasoltam annak idején, hogy az 1%-ot emeljük másfél vagy akár 2%-ra, és ezzel párhuzamosan szorítsuk vissza az egyházak hitéletének állami költségvetésből történő támogatását.

A listáról idén azonban fájóan hiányoztak azok az egyházközösségek, amelyektől a Fidesz megvonta a „bevett egyházi státust”, így nem csak állami támogatásban nem részesedhetnek, hanem a híveik vagy szimpatizánsaik felajánlott adójából sem. Olyan, a magyar társadalomban nagy hagyományokkal és hívek sokaságával rendelkező egyházak estek így el a fennmaradásukat biztosító adományoktól, mint az Iványi Gábor vezette, az elesettekről mindig gondoskodó Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, (a 2011-es adóévben még a felajánlók számát tekintve az ország a 8. legnagyobb felekezete volt!), a világ legnagyobb zsidó vallási közösségéhez tartozó, Kossuth által egyházként elismert reformzsidó hitközségek, vagy a Jehova Tanúi közössége, melynek számtalan tagja halt mártírhalált a II. világháború előtt és alatt, s akiket később a rendszerváltás előtt is üldöztek a katonai szolgálat elutasítása okán. De másodrendű vallási csoportnak számít ma Magyarországon több világvallás egyháza is: a buddhistákat, a Krisna-tudatúakat vagy az iszlám híveit egyaránt csak civil szervezetek tagjainak ismeri el az állam. Ezek a közösségek nem csak iskolát vagy szociális intézményt nem tarthatnak fenn, de az egyházaknak járó 1%-okból, tehát a hívők által szabadon felajánlható pénzéből sem részesülhetnek.

Az elmúlt héten ráadásul azt is megmutatta az antiliberális parlamenti többség, hogy a jövőben is politikai alapon kívánja megkülönböztetni az egyházakat. A botrányokra lassan teljesen immúnissá váló magyar közéletben alig tűnt fel valakinek, hogy az Országgyűlés a vallásszabadság elleni nyílt fenyegetéssel lépett át újabb határokat az európai normák felől a pártállam-típusú egyházpolitika felé. A Jobbik előterjesztése szerint egy magyar egyház, a Hit Gyülekezete méltatlanná vált rá, hogy „bevett egyház” legyen. A fideszes többség, amely többnyire nem vesz napirendre hasonló ellenzéki kezdeményezést, most példátlanul „demokratikusan” járt el, és szavazásra bocsátotta a javaslatot. Abban nincsen semmi meglepő, hogy a Jobbik teljes létszámban az egyházi státus visszavonása mellett foglalt állást, a demokratikus ellenzéki pártok pedig ellene. Az viszont mindent elárul a kormánypártok lelkiismereti és vallásszabadságról vallott elveiről, hogy 44 fideszes és kereszténydemokrata képviselő – köztük államtitkár és parlamenti alelnök is – tartózkodott, tehát nem támogatta, hogy az ország egyik meghatározó keresztény egyháza egyházként működhessen tovább.

A kormány üzenete több mint botrányos: nyílt zsarolási kísérlet. „Ha akarjuk, elvesszük tőletek az egyházi státust, húzzátok meg magatokat!” Ez a szemléletmód a Kádár rendszert idézi, bár ilyesmit még a kommunista Állami Egyházügyi Hivatal sem engedett meg magának. Ebben a helyzetben minden liberálisan gondolkodó magyar állampolgárnak, legyen akár hívő vagy ateista, kötelessége tiltakozni. Ezt tesszük most is. Az állam és az egyház teljes szétválasztása azt is jelenti, hogy az államnak nincs joga különbséget tenni vallási közösségek között, főleg akkor, ha híveik akaratáról, egyházuk pénzügyi támogatásáról van szó.