A mondás szerint a múlt hibáiból tanulva készülhetünk fel a jövőre. Éppen ezért a Nyugatnak nem kellene meglepődnie azon, hogy hat évvel a grúziai háború után Oroszország ismét katonai erőt vet be egy szomszédos területen.
Putyin kézikönyve, a „befagyott konfliktusok kezdőknek” pontosan leírja, hogyan kell egy szuverén államot hamis ürüggyel megszállni, az orosz kisebbség védelmére hivatkozva fellépni, terveket szőni az önrendelkezésről való népszavazásról, az orosz-ajkú helyi lakosságot azzal riogatni, hogy a létüket fenyegetik. A lépés okkal nevezhető elfogadhatatlannak és provokációnak Az orosz elnök hamar szalonképtelenné is vált nemzetközi körökben, alig néhány nappal a téli olimpia záróünnepsége után, amelyre több tízmilliárd dollárt költött, azért, hogy nemzetközi reputációját javítsa.
Ha Putyin akarata érvényesül, a hónap végére tervezett népszavazás az orosz katonák vigyázó szemei alatt ténylegesen kiszakítja a területet Ukrajnából, és a Krím deklarálni fogja elköteleződését az orosz anyaország iránt. Ez pedig kiváló ürügy lesz arra, hogy Moszkva „békefenntartókat” küldjön a térségbe és a nemzetközi közösség hamar szembetalálhatja magát a helyzet megoldására irányuló különféle ravasz diplomáciai húzásokkal. A Dnyeszter-mellék, Abházia, Dél-Oszétia, Hegyi-Karabah ügye szemléletes példái az orosz geopolitikai stratégiának, amely a határmenti területeket akarja magához láncolni és Moszkva hűbéresévé tenni. Mint a legnagyobb szomszéd, Ukrajna esete annyiban eltérő, hogy Putyin központi szerepet szánt neki stratégiai törekvésében, egy EU-val rivális gazdasági és politikai szövetség létrehozásában, amit azonban szabad döntés helyett kényszer tartana össze.
A Nyugat lehetőségei a Maidanról kiinduló demokratikus törekvések megvédésére ezért meglehetősen korlátozottak. Ha a következő napokban nem mutat világos és meggyőző jövőképet, elárulja mindazokat, akik bátorságukkal és elkötelezettségükkel felléptek Janukovics korrupt és inkompetens rendszere ellen. November óta számtalan nyugati politikus látogatott el Kijevbe, hogy kifejezze támogatását és szolidaritását azok felé, akik mindössze jobb sorsot és vezetést akarnak országuknak. Ha a szavakat nem követik tettek, ha nem akadályozzuk meg időben Ukrajna széthullását, megbocsáthatatlan és súlyos történelmi hibát követünk el.
Ukrajna szomszédjaként Magyarországnak jelentős felelőssége van a konfliktus megoldásában. Ezért a kormányának erkölcsi kötelessége határozottan fellépni az agresszió ellen. Miért nem csatlakozott a magyar miniszterelnök azon európai politikusok sorához, akik Ukrajnába látogattak, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a békés megoldás iránt? Miért tartott ilyen hosszú ideig, hogy megszólaljon az ügy kapcsán? Néhány héttel korábban Orbán Viktor az ország történelmének legnagyobb beruházásáról kötött megállapodást Putyinnal két atomreaktor felépítéséről, évtizedekre kiszolgáltatva hazáját az orosz hitelezőknek.. Érintetlenül hagyni egy ilyen egyezményt, miközben Oroszország katonai beavatkozást hajt végre egy szuverén állam területén, elfogadhatatlan az Európai Unióban.
Nyugati kormányok kilátásba helyezték, hogy felfüggesztik a közreműködésüket a júniusra Szocsiban tervezett G8-as csúcstalálkozó előkészületeiben, hogy bővítik a nem kívánatos személyek listáját, befagyasztják vagyonukat, és gazdasági szankciókat léptetnek életbe. Moszkvát talán kevésbé hatják meg a nyugati demokráciák nézetei, mint az orosz szavazópolgárok véleménye, azonban nem Oroszország sem hagyhatja figyelmen kívül a nyugati gazdasági nyomást, különösen a rubel-dollár árfolyamának alakulását és közvetlen külföldi befektetéseinek esetleges elvesztését. Ez az a terület, ahol az Európai Unió és az Egyesült Államok puha eszközei hatékonyabbak (és kevésbé veszélyesek) lehetnek, mint a nyers erő alkalmazása és esztelen csörtéi, amik a hidegháborút jellemezték.
Az, hogy képesek legyünk felmutatni, szilárd elhatározás áll a szigorú szavak mögött, döntő lesz a következő hetek eseményeinek alakulásában, ugyanakkor meghatározó az EU és Oroszország viszonyában is. Újra megélünk egy hidegháborút és egy újjáalakult Szovjetuniót vagy egyetértésre jutunk Oroszország tétova helykereséséről az új világ rendben? Az Obama-adminisztráció nagymértékben visszavett hajlandóságából, hogy olyan távoli helyeken keveredjen konfliktusokba, amik nem tartoznak az ország alapvető stratégiai érdekkörébe. Éppen ezért az Európai Unió tiszte közbelépni és megoldást tető alá hozni, hogy megfeleljen a maga által festett képnek békéltető és konfliktusmegoldó szerepéről. Vajon készen áll a kihívásra?
Guy Verhofstadt
az Európai Parlament Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) csoportjának elnöke
Belgium volt miniszterelnöke
Fodor Gábor
elnök, Magyar Liberális Párt