12 már 03

A hetedik koporsó

„Minden kormányzat legnagyobb erőssége a gyönge ellenzék.”
(Juhász Gyula)
 
„A hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk ott fekszik.”  Nem csak a rendszerváltás, hanem saját életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt 1989. június 16-a, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napja. A Kádár-rendszer erkölcsi és politikai megsemmisülése ezen a napon, ott a Hősök terén vált visszavonhatatlanná, ez a gesztus adta meg a lehetőséget a teljes magyar társadalom számára, hogy fellélegezzen, új lapot, a demokratikus és szabad Magyarország megteremtésének fejezetét nyissa meg a történelemben. Bár tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, mégis azok közé tartozom, akik Orbán Viktor aznap elhangzott beszédét történelmi jelentőségűnek és nagyszerűnek tartják. A beszéd úgy tett hitet 1956 erkölcsi és politikai öröksége mellett, hogy eközben egyértelművé tette: nem csak emlékezésre, de az állampárt elutasítására, a megszálló szovjet katonák távozására, rendszerváltásra van szükség.
 
Orbán Viktor élete legfontosabb beszédének fájó aktualitása van ma is. Nem azért, mert ma ő az ország miniszterelnöke, és nem is azért, mert ma is küzdenünk kellene az ország szuverenitásáért. Hanem azért, mert a koporsók száma egyre nő. Általános élménye a magyar társadalomnak, hogy közös perspektíváink nem javultak, hanem romlottak az elmúlt években, ahogyan az is, hogy hosszú-hosszú időnek kell eltelnie, mire rendbe tudjuk hozni mindazt, amit elrontottunk. Míg a rendszerváltás első évtizede – összevetve a hasonló helyzetből indult országokéval – egyértelműen sikeres volt, addig az ezredfordulót követő évek kudarcnak bizonyultak. A jelenlegi kormány nem hogy megállítani nem tudta, hanem fokozta Magyarország lemaradását.
 
 
Írásomat elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akik nem lelnek politikai otthonra egyik párt táborában sem; akiknek – hozzám hasonlóan – ma nehézséget okozna az ellenzék bármelyik pártjára szavazniuk, miközben demokrataként elutasítják a Fidesz által képviselt és gyakorolt politikát. Először is elnézést kell kérnem tőlük, mert személyes felelősségem van abban, hogy ide jutottunk. Számosan úgy tartják, azért, mert 2002-től sokszor kritizáltam pártom politikáját, majd elnökké választásomat követően 2009 őszén erőt mutattam a Gyurcsány Ferenc vezette kormánnyal szemben, amikor szerintük balliberális összefogásra, „összezárásra” lett volna szükség. Számosan éppen ellenkezőleg, úgy tartják, azért, mert nem mutattam elég erőt akkor, amikor mind a liberális oldal, mind a volt MSZP-SZDSZ koalíció kormányai súlyos morális és politikai válságba kerültek. Én az utóbbiakkal értek egyet. Én sem tudtam a politikai eróziót megakadályozni. Nem igaz, hogy törvényszerű volt az SZDSZ bukása, ahogyan nem igaz az sem, hogy szükségszerűen be kellett következnie a Fidesz kétharmados győzelmének, és az azt követő rombolásnak. Súlyos politikai hibák sorozata vezetett a mai helyzetig, és ezzel valamennyiünknek, akik megakadályozhattuk volna a történteket, szembe kell néznünk. De aki azt gondolja, hogy a szembenézés elég, téved. Fontos, de kevés a személyes szembenézés. Ugyanígy fontos, de a megértéshez kevés az SZDSZ történetének szociológiai elemzése, mert lehetetlen az elmúlt évtizedek megértése a politikai döntésekkel való szembenézés nélkül. Ugyanígy nem elég azt mondani, jöjjenek a fiatalok, különösen akkor nem, ha valamennyien pontosan tudjuk, hogy többek között saját hibánk, hogy nem tudtuk megadni a demokrácia élményét az utánunk következő generációk számára, így a kutatások tanúsága szerint a fiatalok többségében a számunkra fontos értékeket elutasítás vagy jobb esetben érdektelenség övezi. Azt pedig végképp tévútnak tartom, ha valaki abban látja a kiutat, hogy vessük le „ideológiai béklyóinkat”, és egy politikai pártba tömörülhetnek liberálisok, konzervatívok és szocialisták. Ezek a béklyók ugyanis értékrendünket jelentik, amik meghatározzák cselekvésünk kereteit: nem hogy kevesebb, de több ilyen béklyóra van szükség a mai politikában. A jelenlegi kormány és annak miniszterelnöke iránti gyűlölet nem lehet egy sikeres politikai kibontakozás alapja.
 
Sem a politikai múltnélküliség, sem a szakértelem nem tesz önmagában senkit sem alkalmassá arra, hogy kiutat találjon a mostani helyzetből. Kiút pedig létezik: a Fidesz legyőzhető a következő választásokon, a demokratikus intézményrendszer újra kiépíthető, a gazdasági válságból vezet út a prosperitás felé. Az Orbán-kormány nem várt gyorsasággal emészti fel saját hátországát, és mára eljutottunk oda, hogy a siker kulcsa az előttünk álló időszak ellenzékének kezében van.
 
Jelenleg azonban nehezemre esne az ellenzék bármelyik pártjára szavazni. Állításom az ellenzék jelenlegi állapotára vonatkozik, de optimistán úgy gondolom, korai még lemondanunk arról, hogy érdemben meggyőzzenek minket: reális alternatívát képesek felvázolni és megvalósítani a Fidesszel szemben. Ám ehhez néhány félreértés tisztázására van szükség. Meggyőződésem először is, hogy téved az a parlamenten belüli vagy kívüli erő, aki diagnózisának központi elemévé teszi, hogy Orbán rendszere illegitim. Nehezen vitatható ugyanis, hogy a kormány döntéseit – még az új Alaptörvénnyel kapcsolatos döntéseit is – erős választói felhatalmazás, kétharmados kormánytöbbség birtokában hozza. Igaz az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét kiiktatták. Igaz az, hogy a szolidaritás amúgy is szakadozott állami hálóját a kormány maga tépi szét. Igaz az, hogy etatista jelszavak mögé bújva a piacgazdaság megszállása zajlik. Mindez azonban nem illegitim, hanem antidemokratikus. A Fideszben csalódott szavazók joggal érzik, hogy Orbán Viktor átverte őket. Szerénységet és alázatot ígért, gőgöt és agressziót hozott; kiegyezést és józanságot prédikált, majd országos, sőt nemzetközi frontokat nyitott, a növekedés reményével kecsegtetett, ehelyett egy újabb recesszió küszöbén állunk. A Fideszben csalódott szavazónak nem az fáj, hogy Orbán él a kétharmados felhatalmazással, hiszen ezért szavazott rá, hanem hogy visszaél vele. Márpedig ezek a szavazók ma épp úgy tanácstalanok, mint az ellenzékiek, és ezeknek a szavazóknak a támogatásával lehet leváltani Orbán Viktort. Ehhez azonban hiteles, szakszerű és meggyőző kormányzati alternatívát kell felmutatni. Az nem elégséges politikai program, hogy vissza 2010-hez, mert a Fidesz egész kormányzása illegitim.
 
A rossz diagnózis, együtt a Fidesz botrányos új választójogi törvényével, rossz megoldási javaslatokhoz is vezet. Az „olajfa“ néven a közbeszédbe bevonult konstrukció tökéletes példája a helyzet félreértésének. Miközben szavazók százezrei pártolnak el a kormánypárttól, amely hétről-hétre a társadalom újabb rétegeit sérti meg szisztematikus arroganciájával, ezalatt ebből az elbizonytalanodásból a demokrata ellenzéki pártok egyáltalán nem tudnak profitálni. Közrejátszik ebben természetesen az is, hogy középidőben vagyunk két választás között, de nem lehet nem észrevenni, hogy valamennyi demokratikus párt a szövetségi politizáláshoz való viszonyának tisztázásával múlatja az időt, érdemi ellenzéki alternatíva felmutatása helyett. Kell-e választási szövetség a Fidesszel szemben? Meglehet, hogy erre lesz szükség 2014-ben. De még ha az átszavazási hajlandóság maximumával is számolunk, akkor sem tudná egy ilyen választási szövetség ma legyőzni a Fideszt. Amíg az ellenzék pártjai nem képesek önmagukban saját múltjukat tisztázni, versengő alternatívát, kormányképes víziókat megfogalmazni, idő előtti, sőt kifejezetten káros választási szövetségről beszélni. A választási szövetség pontosan ezt spórolná meg számukra. A demokratikus versengést felfüggesztő elképzeléseknek csak egészen különleges helyzetben van helyük. Ilyen volt az Ellenzéki Kerekasztal a rendszerváltás előtt, amely érdemben befolyásolni tudta a rendszerváltás törvényi megalapozását. Lássuk be, ma nem ez a helyzet. Miközben a különböző ellenzéki csoportosulások képviselői az „olajfát“ barkácsolják, épp a lényeget nem veszik észre: a pártok közötti demokratikus versenyről való elhamarkodott és önkéntes lemondás máris a demokrácia ellenségeinek győzelmét jelenti. Hogyan várhatjuk el egy Fideszben éppen csalódott választótól, hogy ugyanarra a programra és ugyanazokra a személyekre adja voksát, amiről alig két éve ennyire egyértelmű ítéletet hozott? Milyen új ellenzéki alternatívát láthattunk a parlamenti és parlamenten kívüli erőktől az elmúlt két évben? Olvastunk-e mélyreható elemzést arról, hogy miért buktak meg 2010-ben „az elmúlt nyolc évben” kormányzó erők? A választóknak tudniuk kell, hogy mit várjanak a Fidesz majdani bukása után. Tudnunk kell, mire számítsunk a leendő kormánypártoktól ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel rájuk bízzuk az ország sorsát. Ehhez azonban ki kell mondani: a restauráció nem járható út. Senki nem gondolhatja komolyan a baloldal pártjai közül, hogy a cél a 2009-hez, 2010-hez való visszatérés. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a választókat ugyanazon reformprogramok hangoztatásával meg lehet nyerni, amiket nyolc év kormányzati felhatalmazással sem sikerült végrehajtani. Nem lehet cél a korábbi állapotok visszaállítása, nem lehet cél a korábbi kudarcokhoz való visszalépés. Aki mégis ezt állítja, az semmit nem tanult az elmúlt évtized hibáiból, márpedig aki nem tanult az elmúlt évtized hibáiból, nem lesz képes kivezetni az országot a válságból.
 
A parlamenti ellenzék bénultságától korántsem függetlenül példátlan parlamenten kívüli ellenzéki, civil mozgolódásnak is a tanúi vagyunk. Demokrácia iránt elkötelezett ember csak szimpátiával tud ezekre a kezdeményezésekre tekinteni. Ugyanakkor – jórészt összefüggésben a demokratikus élmény fent említett hiányával – nem lehet szó nélkül elmenni amellett a félreértés mellett, amely ezekben a kezdeményezésekben közös elem: ez pedig a mindent átható antipolitikus attitűd. A differenciálatlan politikus- és politikaellenesség ugyanis értelmezhetetlen társadalmi program. A „politikusok nélküli politika” éppúgy fából vaskarika és zsákutca, mint a köztársaság nélküli elnök vagy a vita nélküli parlament. Ha a civilek politikai nyomásgyakorlásra adják a fejüket, nagyon helyesen, akkor nem kerülhetik meg azt a kérdést, hogyan és milyen formában lehet közpolitizálni, ha ugyanakkor elvetnek mindent, ami politika. Természetesen nem azokra a civilekre gondolok, akik konkrét ügyekért, konkrét programmal lépnek fel, hanem azokra, akik közéleti tevékenységét ma már nem lehet megkülönböztetni egy parlamenten kívüli pártétól. Bármennyire is szimpatikusak ezek a civil kezdeményezések, szembe kell nézni azzal, hogy érdemi változást csak pártpolitikai eszközökkel lehet kikényszeríteni. Akik pedig erre késztetést éreznek, ne bújjanak el a „civilség” kényelmes álarca mögé, hanem lépjenek színre és vállalják a politikusággal járó felelősséget. Szükség van rájuk, és lehet, hogy olyanokra is, akik ma még nem léptek színre.
 
Az ellenzéki stratégiaváltás tétje jóval nagyobb, mint ma sokan hiszik, sőt, meggyőződésem szerint jóval nagyobb, mint valaha. A hitehagyott elemzőkkel szemben úgy gondolom, hogy Orbán rendszere leváltható 2014-ben, és nagy valószínűséggel le is fogjuk váltani, ehhez azonban az ellenzék politikájában radikális fordulatra van szükség! Új típusú, plurális együttműködésre, tartalmi kritikára és világos jövőképre. Orbán Viktor ma – ahogyan az elmúlt két évben folyamatosan - mindent megtesz azért, hogy 2014 után ne ő legyen az ország miniszterelnöke. Ideje, hogy az ellenzék is csatlakozzon erőfeszítéseihez. Sőt, azt is gondolom, hogy ha az ellenzék jelen állapotában nem tud határozottan váltani, még akkor sincs minden veszve. Ha a régiek nem állnak Orbán leváltása mellé, jönni fognak új pártok, új formációk, ahogyan a parlamentben ma is ülnek olyan új pártok, akiknek erejéről mit sem tudtunk két évvel az előző választások előtt.
 
Azt mondtam, a szembenézés kevés, ennél a demokrácia barátainak többet kell tenniük. Hogy kikkel és hogyan, az egyelőre a jövő kérdése. Annak megválaszolása azonban, hogy merre induljunk, nem várathat magára. A válságdiskurzus azonban nem kedvez egy ilyen út kijelölésének. Teljesen mindegy, hogy konzervatívok, szocialisták vagy liberálisok vagyunk-e, ha azt kérdezik tőlünk, mi nem működik ma Magyarországon, valamennyien hosszú listát tudnánk felsorolni. Éppen ezért erre én ebben a cikkben nem vállalkozom. Azt javaslom viszont, hogy fordítsunk egyet gondolkodásunkon, és tegyük fel a kérdést: Mi az, ami működik, mi az, amire építve újra közös építkezésbe kezdhetünk? Ez a kérdés már jóval nehezebb. Mégis azt gondolom, hogy legalább három ilyen elem ma is létezik a magyar társadalomban, és ezek mind szerepet fognak játszani a kilábalásban. Először is, a magyar nép, messze meghaladva Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz bölcsességét, alapvetően nyugati orientációjú. A magyarok, úgy tűnik, jobban felismerik az Európai Unió értékeit, mint a mai kormánypárt. Legyen szó akár kultúráról, akár gazdaságról, akár a fiatalok jövőképéről, a referenciapont elvitathatatlanul Európa. Hazánk polgárai kristálytisztán látják, hogy a nemzeti szuverenitást nem Európa veszélyezteti, hiszen tudják: az EU nem külföld, Brüsszel nem Moszkva, az Európai Unió mi magunk vagyunk. Másodszor: minden ellentétes erőfeszítés ellenére a magyar társadalmi nyilvánosság él és virul. A közmédia megszállása, a botrányos sajtótörvény, a Fidesz elképesztő nyilvánosságpolitikája úgy tűnik, nem tud kifogni a sokat látott magyarokon. Az informális nyilvánosság színterei, megerősítve az online újságírás és közösségi oldalak felületeivel a Fidesz összes károkozásának ellenállnak. Aki azt hiszi, hogy a magyar nép megtéveszthető, becsapható, megvezethető, súlyosan téved, és ez a tévedés vesztét fogja okozni. Harmadszor, Kis János írásával egyetértve úgy látom, hogy a magyar választópolgárok az elmúlt évtizedekben megtanultak élni azzal a jogukkal, hogy leváltsák rossz vezetőiket. Míg a Kádár-rendszernek volt esélye a konszolidációra és élt is ezzel, addig Orbán rezsimje ezzel a lehetőséggel nem számolhat.
 
Mindezek a társadalmi erőforrások úgy tűnik, ellenállóak a hatalmi nyomásgyakorlással szemben, és irányt mutathatnak a válságból való kiútra vonatkozóan. Míg a kilencvenes években úgy láttam, hiába épült ki a politikai intézményrendszer, ha az nem párosul demokratikus politikai kultúrával, ma ennek bizonyos értelemben a fordítottját gondolom: a Fidesz minden erőfeszítése ellenére, amely az intézményrendszer lebontására irányul, a fenti tulajdonságok a demokratikus politikai kultúra építőköveivé tehetők. Egy ilyen építkezés az ebben résztvevők megkérdőjelezhetetlen jó szándékát és elkötelezettségét igényli, ráadásul eredményei nem csak az egyik politikai oldal, hanem a teljes magyar társadalom érdekét szolgálhatják. Ha ez ellenzéki erők képesek lesznek valódi szembenézésre, és nem a restaurációban gondolkodnak, ha a szövetségi politika vitáin túllépve valódi kormányzati alternatívát mutatnak fel, akkor sikeresek lesznek, és az ország is sikeres lesz. Ha ez elmarad, elkerülhetetlenül jönni fog egy ma még nem létező politikai szervezet, mely beteljesítheti mindazoknak a várakozásait, akik számára sem a kormánypártok, sem az ellenzéki pártok nem nyújtanak valódi politikai alternatívát. Azonban bármelyik eset is következzen be, immár a rendszerváltás utáni hetedik koporsó örökségével is meg kell birkóznunk.

  

A bejegyzés trackback címe:

https://fodorgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr44285812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tilikov (törölt) 2012.03.03. 14:39:57

Én örülök, hogy újra hallani lehet önről, számomra máig az egyik leghitelesebb politikus maradt (nem úgy, mint mások a volt szdsz-ből), és az is üdítő a mai közéletben, ha olyan véleményeket hallhatunk, amire nem nyomta rá bélyegét az az általános trend, ami újabb és újabb mélységekbe taszította a politikai közbeszéd minőségét és színvonalát az elmúlt évtizedekben.

Remélem szaporodnak majd a bejegyzések!

Az én listámra felkerült a blog.

blohin58 2012.03.03. 14:40:14

Tudod Gábor,azért érdekes,hogy pont te kritizálod meg a másik pártot,akit szintén a Barosso és elvtársai "pisiltatnak",ahogy nem régen Ti is csak szavazógépei voltatok Fletónak,aki még ma is egy gusztustalan fószer,mint a patkány Orbánka.Nektek már nincs táborotok ami,2/3-ot tudna adni nektek.Ti és te,nem a választóidat /engem is/ szolgáltátok,hanem az Saját zsebeteket.Ne aggodj,ezt a hibát sem értetek,sem Viktorkának nem követem el.Az E.U nem kellett.De nektek igen.Amit főztetek,ahhoz jó ét vágyat.Egy büdös Cigány.

szájhúzó kutya · http://szajhuzokutya.blog.hu 2012.03.03. 15:10:14

Ön is kibujt a hetedik koporsóból? Hány politikai hulla fog még feltámadni? Apróné vagy esetleg Biszku Béla bácsi, a baloldal nagy tanítója is indul a választásokon? Végül is már bizonyított, magyar irtásban nagy szakértő!

Faculty 2012.03.03. 20:21:28

nem nagyon látom az alternatívát hogy mégis hogyan váltanánk le a fideszt összefogás nélkül

no atom 2012.03.03. 23:03:29

Tisztelt Fodor Úr!

Kettős értelemben is örülök, hogy blogot indított. Egyrészt azért, mert így jobban és többen megismerhetik a gondolatait, másrészt nagy őrőmmel töltött el az írásának a tartalma!

Nekem, mint mélyen csalódott fidesz szavazónak csak egy ilyen mérsékelt, józan hang lehet alternatíva. Csak jönne már...
Mérsékelt, mert indulatok nélkül, de kőkeményen fogalmazza meg, hogy mennyire rosszul kormányoz Orbán. Soha nem gondoltam volna, hogy az ország érdeke lesz távozása. Azt hittem a kétharmad és az ellenzéki nyolc év igazi bölcs államférfivá teszi. Tévedtem.
Józan, mert világosan látja, hogy az ellenzéki pártoknak kell világos alternatívát felmutatni, ami nem sikerült, a resauráció a biztos bukás. Szerintem is a kiút valamilyen új szerveződés lehet. Ebben bízva reménykedem, hogy sikeres lesz.

2012.03.03. 23:48:41

erős írás. gratulálok.
a bajnaié is jó volt pár hete, csak hiányzott belőle vmi. most már tudom, ez. a politikai éleslátás, tapasztalat, stratégiában gondolkodás. jó páros lennének, ha létrejönne vmi új párt.hajrá magyarok.

dugonics titusz 2012.03.04. 02:12:12

Naivitással és általánosságok pufogtatásával sokra nem megyünk!

Az elmult 22 esztendőben, leggyalázotosabban a politikai osztályunk szerepelt, LE!!!

És a legvisszataszítóbb arcát, immár, ne kerteljünk, a sárga földig lealjasodva, primitív, tahó gátlástalansággal, kérkedőn, épp most mutatja!!!

Az amortizálódás olyan fokára hágtunk, hogy szinte NEM MARADT akiért lenne érdemes, a leghalványabb reménnyel visszanyúlni!!!

Talán folytatom...?

Tilikov (törölt) 2012.03.04. 08:00:20

Hogy a témához is hozzászóljak, én azért tudnék vitatkozni Fodor úr néhány kijelentésével, pl. ezzel:

"Azt pedig végképp tévútnak tartom, ha valaki abban látja a kiutat, hogy vessük le „ideológiai béklyóinkat”, és egy politikai pártba tömörülhetnek liberálisok, konzervatívok és szocialisták."

E hagyományos kategóriák szerint én nyilván a liberális csoportba tartozom, azonban én ma már sokkal többet várnék el egy új párttól, mint hogy pusztán liberális legyen. Fontos ugyan az értékrend, de szerintem van ami még annál is fontosabb lenne: a szekértelem. A szakértelem pedig nem függ az ideológiáktól, ideológiából ma sincs hiány, szakértelemből viszont annál inkább. Lehet túlságosan újszerű elképzelés, és példát se nagyon tudnék rá mutatni, de az én vágyálmaimban olyan magyar pártokat képzelek el, amelyek profilja nem annyira egy általános ideológia, hanem inkább egy konkrét szakpolitika lenne.

Például olyan pártra vágynék, amely felkarolná az oktatás, kutatás-fejlesztés, és innováció ügyét. Nem azt mondaná, hogy én kérem megváltom a világot és mindenhez érteni fogok, mint ahogy teszik ezt a mai pártok (teszik ezt ellenzékben, aztán csak kormányra kerülve derül ki, hogy semmihez se értenek), hanem azt mondaná, hogy én ebben és ebben a szakpolitikában nyújtanék szakértői programot, koalíciós kormányzásban gondolkodom, nem én lennék aki megoldja majd a gazdaság, az egészségügy, a szociális helyzet, a külügy problémáit, viszont a magam szakterületén (oktatás, k+f, innováció) professzionális szolgáltatást nyújtanék, és ha vannak olyan szavazók, akik ezt a területet különösen fontosnak tartják, akkor támogassanak a szavazataikkal, hogy a parlamentbe és a kormánykoalícióba bejutva legyen olyan párt, aki ezt a területet professzionális szakpolitikával látja el.

Igenis lenne olyan 5%, akiknek ez a téma igen fontos, és bizonyára lennének köztük liberálisok, konzervatívok, és szociáldemokraták vegyesen, akik bizony ledobnák az ideológiai béklyóikat ha végre szakértői programot látnának a nekik fontos területeken.

De lehetne ilyen alapon közgazdasági, pénzügyi, vállalkozásügyi szakpolitikai párt, szociális, egészségügyi, társadalmi igazságosságot központba állító szakpolitikai párt, az LMP is ilyesmivel kezdte a környezetvédelem és zöldügyek felkarolásával, és jól látható, hogy a ma elvárt "világmegváltás" náluk is mennyire összezavarja ezt a világos irányt.

Szerintem ma a választók már szívesebben hinnének a világos szakmai érveknek, mint a mindenttudó ideológiák víziójának, és különböző értékrendű emberek is szívesen fognának össze, ha azt látnák, hogy az általuk preferált téren valódi szakmaiság tapasztalható.

Ez persze csak vágyálom, és olyan messze van a mai magyar politikai valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől, de én ebben látnám a biztosítékát annak, hogy az államigazgatásban a szakmai kiválóság döntsön a zászlószínek és hordószónokok felett, és hogy az államügyeket az arra legalkalmasabb profik végezzék az ideológiailag megbízható jó káderek helyett.

Lehet túl naiv vagyok, ha azt képzelem, hogy ilyen is létezhet. A realitásokhoz visszatérve én már egy szimpla liberális pártnak is örülnék, még akkor is, ha azt hazudnák magukról, hogy ők mindenre tudják a megoldást és megváltanák a világot.

Ez a csökkentett vágyálmom, de még ennek se látom nyomát se :(

Remélem Fodor úr azért nyitja ezt a nyilvánossági frontot, mert van is valami célja, terve, és nálunk jobban látja ezeket a nyomokat.

GluckBalazs 2012.03.04. 08:27:18

Kedves Gábor
Sorjában azért nézzünk néhány konkrétumot az ön blogjából:

"Az Orbán-kormány nem várt gyorsasággal emészti fel saját hátországát,"

A közvélemény kutatók éppen azon hüledeznek, hogy egy ilyen válságos időben, hogyhogy nem csökken a Fidesz szavazótábora jelentősen. Ugyanis a ciklus felénél szokott a legrosszabb véleménnyel lenni az állampolgár a kormánnyal szemben. Tehát ez téves megállapítás szerintem.

"A jelenlegi kormány nem hogy megállítani nem tudta, hanem fokozta Magyarország lemaradását."

Ez abban az esetben igaz lenne, ha a többi Európai ország növekedne, ám mint tudjuk ez nem így van. Nos tehát....vagy az összes kormányra igaz az amit ön ír, vagy esetleg egészen másról van itt szó, és inkább a világválság hatásai az okok. Persze ha ezt így állapítja meg valaki abból nem származnak politikai előnyök....

"Azt pedig végképp tévútnak tartom, ha valaki abban látja a kiutat, hogy vessük le „ideológiai béklyóinkat”, és egy politikai pártba tömörülhetnek liberálisok, konzervatívok és szocialisták."

Azért ez Németországban elég jól működik....

"Márpedig ezek a szavazók ma épp úgy tanácstalanok, mint az ellenzékiek, és ezeknek a szavazóknak a támogatásával lehet leváltani Orbán Viktort. Ehhez azonban hiteles, szakszerű és meggyőző kormányzati alternatívát kell felmutatni."

Tudja az ilyen "rés a pajzson" mentén gondolkodásról nekem mindig az a jut eszembe, hogy a politikának mindig is volt egy olyan rétege aki mindenképp a tűz közelében akart maradni, és ennek érdekében folyamatosan kiértékelte a helyzetet, és megpróbálta megtalálni, hogy hol lehet még "rés a pajzson" a politikai kínálatban, azaz mely szlogenekkel lehetne kiszolgálni azt a piacot amire még nem gondoltak a szolgáltatók. Sajnos én ezt látom a fenti gondolataiban is.

"A magyarok, úgy tűnik, jobban felismerik az Európai Unió értékeit, mint a mai kormánypárt."

Nos a Magyarokban sokkal nagyobb mértékű az EU ellenesség mint a kormánypártokban. Sőt! Nekem úgy tűnik hogy a jelenlegi hangulatban épp a kormány az aki megpróbálja az Európai értékekre felhívni azok figyelmét akik EU ellenesek, és szóváteszi, hogy a jelenlegi EU politikai nem egyenlő Európával.

Én értékelem az ön önkritikus véleményeit. Őszintén mondom. De azt is alázattal kellene elfogadni, hogy a társadalomtól nem elvárható, hogy a hibákat elkövetőktől legyen elég egy "bocs". Nem. Az aki hibát követett el, lapátra kerül, mert nincs időnk arra hogy az újabb ígéretekkel próbálkozzunk ugyanazokkal akikkel már ráfaragtunk. Ez önt közvetlenül is érinti, bár elfogadom, az ön írásában azért némi józanságot is fel lehet fedezni, és ezt én értékelem. Ma világszerte egy gazdasági érdekháború folyik. Pusztán az ideológiákkal nem lehet harcba bocsátkozni. Mi az ellenzéknek megvan az a kiváltsága hogy ideológiákkal foglalkozzon (mint ön is) addíg a fronton zajlik a harc, és ott bizony lőnek. De ezt ön is tudja.
A jelenleg inaktív szavazókkal kapcsolatban szerintem rossz az ön analízise. Ezek az emberek nem azért nem szavaznak mert nem látnak alternatívákat. Azért nem szavaznak, mert a politika egészéből van elegük, és ha jön egy olyan párt akinek minden szava az ő gondolkodásukkal egyenértékű AKKOR SEM HISZIK EL amit mond. Tehát nem ideológia kérdése ez, vagy egy jól megfogalmazott programé.....a hité. Az pedig csak évtizedek kérdése, hogy mikor fog ismét a társadalom a politikában hinni....az élet viszont nem vár....

GluckBalazs 2012.03.04. 08:30:00

Mi az ellenzéknek = Ma az ellenzéknek....

GluckBalazs 2012.03.04. 08:54:02

@Tilikov:
Teljesen egyetértek. Ha bennem a konzervativizmus, a liberalizmus, a nemzeti elkötelezettség, a szociális érzékenység is megvan, akkor miért ne lehetne meg mindez egy pártban?
Azt jól látod, hogy nem szakértői kormány kell nekünk, hanem szakértői párt. Bár vegyél mérget rá, hogy egy ilyen párthoz azonnal hozzá fog csapódni egy politikus aki majd elvállalja ennek a képzeletbeli pártnak a menedzselését. És ettől kezdve ez is csak egy "párt" marad.....

GluckBalazs 2012.03.04. 08:58:06

Kedves Gábor. Még egy dolog.
"Aki azt hiszi, hogy a magyar nép megtéveszthető, becsapható, megvezethető, súlyosan téved,"

Szép....szép....de tényleg. Csak az a baj, hogy az elmúlt 20 év nem ezt mutatja. És már ne is haragudjon, de a megvezetésben nagy szerepe volt épp az SZDSZ-nek.

"a Fidesz botrányos új választójogi törvényével"

Tudja én épp azt a választójogi törvényt nevezem botrányosnak ami lehetővé tette, hogy egy párt úgy jusson alapvető befolyáshoz egy kormányban, hogy közben a választók mindössze 5%-a akarta hatalmon látni. No hát ez az ami épp nem a népakaratról szól, amit ön egyébként oly szépen körülírt.....

Tilikov (törölt) 2012.03.04. 09:39:17

@Tatti:
A pártot alapító szakértők óhatatlanul is politikussá válnának, még ha a pártjuk koncepciója szakpolitikai lenne is, és naná hogy szükségük lenne menedzserekre, szóvivőkre, és ilyesmikre, nem is azt fejtegettem, hogy meg kéne haladniuk a hagyomános pártfogalmat, hanem azt, hogy koncentrálhatnának egy tematikára, amelyhez valóban értenek és amelyben látványosan lehengerelnék a mindenttudó pártok elhanyagolt tagozatait.

Aztán ezek a potens szakpártok összefoghatnának és együtt már a kormányzóképesség ígérete is meglenne bennük.

Esetleg kéne az élükre egy összehangoló menedzserpárt is, amely vinné a politikai propagandát, ideológiát és általános víziót, ha már ez is nélkülözhetetlen.

De hol van ez még? Két év ehhez nálunk kevés, de lehet húsz sem elég.

GluckBalazs 2012.03.04. 10:03:35

@Tilikov:
Nos. Egy zenekarral kapcsolatban is mindig az a helyzet, hogy az énekest felkapja a sajtó, és mit sem törődik vele, hogy a zenét ki csinálja a háttérben, vagy ki írja a szövegeket. Aztán ugyanennél a párhuzamnál maradva, bár a tartalmat a háttérben dolgozók végzik, mégis az énekes az aki maga köré képest építeni egy személyi kultuszt, és ilyen formán igazán ő profitál a leginkább a zenekari megjelenésekből.
A jelenlegi médiában is azt lehet látni, hogy egy szakpolitikai kérdésben az adott párt aktuális "szócipelője" vitázik, és ilyen formán ő képviseli az adott párt arcát. Ezen személy alapján ítélik meg a pártot is. Lehet hogy ez egy régi módszere a megjelenésnek, de akkor ez egy rossz módszer.
Nem menedzselek kellenek nekünk, és szóforgató propagandisták, hanem a mögöttük lévő tartalom. Talán egy szak közgazdász is képes még megszólalni...

"A pártot alapító szakértők óhatatlanul is politikussá válnának"

Igen. A szó jogi, vagy státusz béli értelmében. Ennél sokkal fontosabb hogy személyi adottságokban mifélék. A Gyurcsányról első sorban az jut eszedbe hogy milyen szakember? Nem. Ő egy politikai propagandista. De hogy egy fordított példát mondjak. Bethlen úgy vonult a történelembe mint a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának tagja, vagy mint egy zseniális gazdasági szakember?

GluckBalazs 2012.03.04. 10:11:40

"Aztán ezek a potens szakpártok összefoghatnának és együtt már a kormányzóképesség ígérete is meglenne bennük."

Nehogy megfeledkezz egy szociálpszichológusról sem :-) Ugyanis ennyi jó embert találni úgy hogy az emberi létükből fakadó, és a vezető politikusokra jellemző gőg ego ne okozzon bajt köztük, és a hatalom iránti vágyakozás ne uralkodjon el rajtuk, nagyon nehéz......

Tilikov (törölt) 2012.03.04. 10:36:22

@Tatti:
Mondtam én, hogy inkább sci-fi jellegűek a vágyálmaim, nem pedig realisták, de a mai rideg valóban és már annak is tudnék örülni, ha a fideszes ultramagas hőmérsékletű pokol után olyan pokol jönne, ahol csak bográcsban főzögetnek minket az ördögök, és nem pedig túlnyomásos kuktában.

:)

AlerTomi 2012.03.05. 14:52:19

Kedves Gábor!

Az alábbi diagnózisban, azt hiszem téved: "Először is, a magyar nép, messze meghaladva Orbán Viktor és az általa vezetett Fidesz bölcsességét, alapvetően nyugati orientációjú. "

Idézet a Tárki 2-3 évvel ezelőtti értékkutatásából:
"Összességében tehát Magyarországra a tradicionális-racionális értékek alapján a racionális, az önkifejezési értékek alapján pedig inkább a zárt gondolkodásmód jellemző. Az e két dimenzió szerint készített alapvető kulturális értéktérképen a magyar gondolkodásmód a nyugati kultúra magjától távol, az ortodox kultúrához közel helyezkedik el. Bulgáriához, Moldovához,
Ukrajnához vagy Oroszországhoz közelebb vagyunk, mint Szlovéniához vagy a nyugat- európai országokhoz."
www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/osszefoglalo_kepviselok_091026.pdf

sárospataki 2012.03.08. 15:52:13

Kedves Gábor!

Az arrogancia 2002-es mém volt. Most már más megy.

GluckBalazs 2012.03.12. 10:24:30

Kedves Gábor

Néztem a Versus-t a Hírtv-n. Sokadszorra tűnik fel hogy ön hangsúlyozza a politikai erkölcs fogalmát. Nos. Igazán kíváncsi lennék az ön véleményére arról hogy erkölcsileg mennyire helyes olyanok mellé állni akiknek a szülei különféle aljas beosztásban szolgálták ki a múlt rendszert. Pl. Az Eörsi Mátyás apjára, vagy a körmös Bauerre, illetve a Pethő Ivánra apjára gondolok. Lehet azt mondani, hogy a szülők bűnei miatt nem vonható felelősségre senki, de például az, hogy a Bauer Miklós szadista ÁVOS-tiszt 2002-ig az Eörsi Mátyás ügyvédi irodájában dolgozott nem azt mutatja, hogy az említettek elutasítanák a szüleik bűneit. Egyáltalán hogy lehet elvárni ezektől, hogy a választópolgárok elfogadják őket? Hogy lehet ilyenekkel közösködni, majd a jó erkölcsről szónokolni. Ha valóban felmerülne az erkölcs a tettekben is, akkor ezek a személyek nem dugják oda az arcukat a választók elé, ráadásul arcátlan módon nem egy liberális párt képviselőjeként.
Egyébként csak egy helyreigazítás. Nem csak az MSZP-t lehet posztkommunistának hívni, mert az SZDSZ ugyanúgy tele volt régi kommunistákkal......

Azt javaslom, hogy olvasson ismét Arisztotelészt, és rá fog jönni, hogy az a politikával szembeni megvetés, passzivitás amit most megélünk, nem más mint a jelenlegi demokratikus berendezkedés utolsó agonizálása, és a vég kezdete. A liberalizmus egy eszmény, hiú ábránd és abszolút működésképtelen - csak az íróasztalon létező - álomkép. Egy - nem anyagi, hanem képességi elven létrejövő - arisztokratikus államra van szükségünk, ahol nem a különféle politikai trükkökkel hatalmat szerző személyek uralkodnak, hanem a társadalmunk igazi szellemi elitje. Ez az a társadalmi berendezkedés, ami az egészen primitív törzsektől a görögökig évszázadokon keresztül tudott működni. Minden olyan lépés ami a jelenlegi demokrácia megmentését szolgálja, csak egy toldozgatás, foldozgatás.....

Miért jutott ide a gazdaság? egy szó az ok. POLITIKUSOK és ez világszerte igaz. Ha ma egy üstökös száguldana föld felé, a tudósok pedig azt mondanák, hogy ez a végünket fogja jelenteni, ám előugrik a "kedvenc politikus" és azt mondja hogy a mi pártunk majd megmenti a földet, és higgyetek nekünk. Ön szerint kinek hinne a társadalom? Szomorú, de ma egy igazán szakavatott ember véleménye csak egy a sok közül, miközben a politikusok minden szavát issza a nép. Olyan befolyást szereztek a társadalom felett, ami a vesztünket fogja okozni.......

2012.03.13. 18:32:09

Nos, ha valaki ismeri Orbánt, akkor az blogindítója. Mégis nagyon naivnak tartom, hogy az akkori orbáni beszédet nagyszerűnek tartja. Ott - akinek volt szeme, látta, akinek volt füle hallotta - a mai Orbánt látta, és azt is látta, hogy ez a kisember úgy pattogtatta a társait, hogy döbbenet volt nézni. Mert hogy hagyták. Hát, idejutottunk.

Sajnos, jól kiszámítható volt az, ami bekövetkezett. Amit az SZDSZ az elefántcsonttornyában kigondolt, megélt: köze sem volt a magyar valósághoz. Belbudai és belvárosi nagypolgárok toleranciáról szőtt ábrándjai, mesterségesen helyzetbe hozott csoportjai miatt jól ránk szabadították ezt II. osztályú vidéki focistát, aki - és el kell ismerni - a mind közül legagyafúrtabb taktikus. Ami fáj, olyanná is teszi az országot, vidéki focipálya lelátói közönsége kocsmával...:((( És közel távol nincs olyan hiteles ember, aki megálljt parancsol neki. Nagyon szomorú.

George Sand 2012.03.18. 04:10:24

Kedves Gábor! Nagyon örülök, hogy írsz. Szükség van a hozzád hasonló higgadt, önmagához hű emberekre. Pocsék a helyzet, úgyhogy munkára fel! :)
vissza az oldal tetejére