12 már 08

A politikai hibák természetéről

fodor-01.jpgPár évvel ezelőtt egy nyugat-magyarországi benzinkútnál tankoltam. A kedves és készséges benzinkutas autogrammot kért tőlem. Miközben írtam, a hosszúnak tűnő csendet kérdéssel próbálta megtörni: Aztán mi újság a Fideszben, Fodor úr? Majdnem 15 évvel voltunk a Fideszből való kilépésem után és erősen elgondolkodtam, hogy vajon helyesen, elfogultságtól mentesen látom-e magam? Képes vagyok-e pontosan érzékelni, hogy mások mit gondolnak rólam?

Biztos vagyok benne, hogy a posztot olvasók közül sokaknak volt már olyan élménye, hogy mennyire máshogy látunk egy kapcsolatot, egy munkahelyet, amikor benne élünk, és mennyire más szemüvegen keresztül kezdjük el nézni ugyanezeket, amikor már kívül és messzebb vagyunk a történésektől. 2009 júliusa óta, miután másodszor visszaadtam parlamenti mandátumomat, más szakasz kezdődött el az életemben. Bár továbbra is nagy figyelemmel kísérem a politikai eseményeket, az elmúlt 3 évben mégsem nehezedett rám a döntéshozatal felelőssége. Nem kellett politikai szituációkat mérlegelnem, hanem külső szemlélőként ítélhettem meg az egyes helyzeteket. . Az elmúlt három év abból a szempontból is tanulságos volt számomra, hogy politikai tevékenységemről is sokat tudtam gondolkodni, immár egy teljesen más szemszögből. Változtatni a múlton természetesen már nem lehet, de ahhoz, hogy az ember ne kövesse el a későbbiekben ugyanazokat a hibákat, nagyon fontosnak tartom azt, hogy legyen bátorsága a politikai döntésekkel és azok következményeivel szembenézni. 

 

Azt állítom, hogy az SZDSZ kiesése és a magyar liberalizmus politikai képviseletének megszűnése nem volt történelmileg eleve elrendeltetett, hanem politikai hibák sorozatának köszönhető. A „politikai ősbűnökben” azonban nem hiszek. Sok-sok apró lépés vezet el odáig, ahonnan már nincs visszaút, azt azonban már mi magunk sem tudjuk, hol volt a fordulópontot. Az egyes lépések nagyon közel esnek egymáshoz, így sokszor nem is látjuk, hogy egy újabb lépést tettünk meg, ezért is nehéz megállni a lejtőn. Utólag mégis könnyebb dolgunk van, mert az egész útra ráláthatunk, és visszamenőleg kikristályosodik egy-egy politikai helyzet, mely szimbólumává válik egyik-másik politikai folyamatnak. Természetesen nem egy blogbejegyzés dolga feldolgozni az SZDSZ történetét, akár csak ebből az egy szempontból is, ezért én a teljesség igénye nélkül, most négy dolgot emelek ki, melyek jól mutatnak különböző folyamatokat, amik okai voltak a későbbi bukásnak. 

 

Az SZDSZ a ’80-as években a pártállammal szemben alakult meg, és politikai programjának egyik fő célkitűzése a pártállami múlt lebontása, a nyugatos piacgazdaság és demokrácia kiépítése volt. Az SZDSZ és az akkori Fidesz soha nem támogatta az időnként napirendre került lusztrációs törvényjavaslatokat. Azon az állásponton volt, hogy a közvéleménynek joga van a pártállami múlt és az abban szerepet vállalók tevékenységének teljes körű megismerésére, de innentől kezdve a választópolgárok dolga, hogy miként ítélik meg mind ezeket. Mindkét párt azt vallotta – és én ezt gondolom ma is – hogy a demokratikus politika maximum annyit tehet ebben a kérdésben, hogy biztosítja a múlt megismerhetőségének törvényi feltételeit. Tudjuk, hogy ez azóta sem következett be. Most éppen a Fidesz szavazta le az LMP újabb ún. ügynöktörvényének napirendre vételét a parlamentben. 2002 nyarán, amikor a választások után fény derült Medgyessy Péter ügynökmúltjára, az SZDSZ annak ellenére állt ki a miniszterelnök mellett, hogy minden lehetősége meglett volna rá, hogy új miniszterelnököt jelöljön az MSZP-vel. Sokan érveltek akkor úgy, hogy az SZDSZ nem kockáztathat egy új választást, hiszen a kormányváltás ígéretével szavaztak rá a választók. Azonban választások nélkül is lehetőség lett volna a miniszterelnök cserére, ahogyan az kétszer is bekövetkezett azóta. Medgyessy támogatásával az SZDSZ identitásának egyik alapelemét adta fel: lássunk tisztán a múltban, de azt a választópolgároknak kell eldönteniük, hogy ennek ismeretében kiket tartanak érdemesnek politikai szerepvállalásra. Ehelyett a titkolózást, a pártállami logika következmények nélküli továbbélését legitimáltuk ezzel a döntéssel. A megismerhetőség hiánya még 22 évvel a rendszerváltás után is mérgezi a közéletet. Bár a D-209-es ügy után az SZDSZ kezdeményezésére létrejött a Mécs-bizottság, a valódi nyilvánosságot máig nem sikerült kiharcolni. Hibás döntést hoztunk, de az ujjal mutogatásnak, különösen egy évtized távlatából, nincs már sok értelme: hibának tartom, hogy nem tudtam meggyőzni a frakció többségét arról, hogy helyes döntés lett volna Medgyessy lemondatása.  Ennek a néhány nap alatt meghozott döntésnek hosszú távú következményei is voltak az ország szempontjából. A pillangó-effektus átszövi a legtöbb fontos politikai döntést, és mégis, megdöbbentően ritkán ismerjük fel, amikor a konkrét helyzetben lépni kell.

 

Másik ilyen szimbolikus folyamatnak a 2002-2006 között folytatott gazdaságpolitikát látom, amely, mint említettem, részben következménye is volt Medgyessy hitelvesztésének. Az SZDSZ programjaiban, mindig is a fiskális szigor, az államháztartási egyensúly, a felelős gazdaságpolitika pártján állt. A 2002-t követő gyakorlat azonban ennek éppen az ellenkezője volt. Az ország jóval többet költött, mint amit megengedhetett magának, a költségvetési hiányok rendre meghaladták az elfogadható mértéket, az államadóság növekedett és mindez egy nagyon kedvező nemzetközi gazdasági környezetben történt. Igen ám, de a választási eredmények mellettünk szóltak: 2004-ben az SZDSZ viszonylag jól szerepelt az EP-választáson, 2006-ban a koalíciós kormánynak a választók újra bizalmat szavaztak, az SZDSZ  – látszólag - meg is erősödött 2002-höz képest. Úgy tűnhetett, megéri a gazdaságpolitikai kalandorság, ha a választók minket támogatnak és újra ellenzékbe küldik a Fideszt. Ez a politika csalóka tükre: nem legitimál mindent a választói bizalom, a gazdaságpolitika pedig, ha úgy tetszik, szent dolog, még a legrövidlátóbb politikus sem akarhatja szavazatszerzésre váltani a biztonságot és a növekedést. Hogy voltak-e ellenvetéseim akkor? Voltak. Elmondtam-e őket nyilvánosan? Elmondtam. De nem csak a választók, hanem a politika szereplői is azt érezhették: mindez az SZDSZ-en belül egyre inkább elmérgesedő konfliktusok egyik állomása. A bizalmatlan légkör valóban megöli a tartalmi vitákat. Bár tettem gesztusokat a párton belül, talán nem eleget: félretehettünk volna számos konfliktust annak érdekében, hogy ebben az egy kérdésben, az ország gazdasági stabilitása melletti kiállásban meg tudjunk egyezni.

 

Harmadik elemként a 2006-os őszödi beszéd és a rendőri túlkapások megítélését emelem ki. A kaotikus helyzetben az SZDSZ elsőként állt ki a miniszterelnök mellett. Sokszor megkapom a kérdést: mégis, mit hittünk? Én személy szerint azt, hogy Őszöd olyan csapda, ami után a miniszterelnöknek két választása lehet. Lemond, vagy a reformok élére áll, mert ez az egyetlen, ami helyrehozhatja megítélését. Jó okunk volt a miniszterelnök reformelkötelezettségében bízni, mégis tévedtünk. De ami a rendőri túlkapásokat illeti, az SZDSZ hibája egyáltalán nem a naivitása volt. Persze, a 2006-os eseményekkel kapcsolatban nem kerülhető meg a Fidesz súlyos felelőssége – az október 23-i tüntetés helyszínének megválasztása, gesztusok és bíztatás a szélsőségesek irányba - , de ez sem menti azt a magatartást, hogy az SZDSZ nem kezelte a helyén az október 23-án történteket. Ahelyett, ahogy az egy demokrata párttól elvárható lett volna, hogy élére áll az erőszakszervezetek önkényének kivizsgálásának, a már korábban felterjesztett rendőri kitüntetéseket főpolgármestere nem vonta vissza, frakcióvezetője pedig ízléstelenül gúnyolódott a jogtalanságot elszenvedetteken. Félreértés ne essék: a rendőri visszaélések elítélése kapcsán tiszta a lelkiismeretem, az SZDSZ-en belül is kiálltam azért, hogy kivizsgálásra van szükség, ahogyan a nyilvánosságban is mindig ezt képviseltem. Az SZDSZ 2006 őszén a jogsértések esetében olyan politikai hibát követett el, amelyet első pillanattól kezdve elítéltem, bár megakadályozni nem tudtam. Szerintem a politika valamennyi szereplője megbukott az őszödi vizsgán: a cinikus Fidesz, a tehetetlen MSZP, az összezavarodott SZDSZ. Nem véletlen ezért, hogy a parlamentben ma helyet foglaló két új párt, a Jobbik és az LMP történetében is központi szerepe van 2006 őszének, de ez már egy másik történet. 

 

A fenti döntésekben közös, hogy a felelősségben – bár korántsem egyenlő mértékben -  sokakkal osztoztam. Más a helyzet az utolsó történet esetén. Amikor 2008-ban az SZDSZ elnökévé választottak, a helyzet egy szabadulóművész tehetségét és egy maratoni futó kitartását egyszerre igényelte. Az ország, a volt koalíciós pártok és az SZDSZ is lehetetlen helyzetben voltak: egy tulajdonképp a kormányzásról már lemondott, de a hatalmához ragaszkodó miniszterelnök, a kisebbségi kormányzás fából vaskarika konstrukciója, egy végletekig megosztott és egymással szemben bizalmatlan liberális párt ügyeit figyelte egyre inkább elképedve a közvélemény. Javasoltam egy tervet a válságból való kiútra: kérjünk a miniszterelnöktől cselekvési tervet, ha azzal elégedetlenek vagyunk, javasoljuk egy szakértői kormány felállítását, ha ez sem járható út, a vergődés helyett jöjjenek az előrehozott választások. Hogy ez a terv működőképes lett volna-e, már soha nem tudjuk meg, mert valljuk be, megbukott. Méghozzá az SZDSZ parlamenti frakciója buktatta meg, akiknek kulcsszerepük lett volna a végrehajtásban, amikor a parlamentben gombot nyomnak. Azt mondtam, hogy az elnökség egy maratoni futó kitartását igényelte. De tudnom kellett volna időben feladni, ez pedig 2008 ősze volt, amikor teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudom a frakciót meggyőzni. Ma már világosan látom, hogy tévedés volt azt gondolni, hogy az SZDSZ megváltoztatható, még ha a legjobb szándékkal is ragaszkodtam ehhez a tévedéshez sokáig.   

 

Nagyon sok visszajelzést és észrevételt kaptam a szombati cikkemmel kapcsolatban. Sokan kérdezték, mit értek szembenézés alatt, miben látom az SZDSZ politikai hibáit.  Számos döntést másképp és árnyaltabban látok három, öt, tíz év távlatából, miközben persze számtalan dologban változatlan a véleményem. Amikor a kiutat keressük a mostani helyzetből, ezek a történetek tanulságul szolgálhatnak: a szembenézés nem elég ugyan, de megkerülhetetlen; a változást pedig, amire mindannyian várunk, magunkon kell kezdenünk. Ha valamiért hálás vagyok, az az, hogy ennek a változásnak ma már bölcsebben tudok nekilátni, változatlan értékrenddel, a demokráciát féltők érdekében. Nem csak múltamról, hanem személyiségemről és gondolkodásmódomról is szólnak ezek a történetek, és a belőlük levont tanulságok. Amiért szükségesnek tartottam mindezt a blog indításakor megosztani, hogy az olvasó lássa: ez vagyok én, ezzel a múlttal és ezzel a gondolkodásmóddal. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fodorgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr714297046

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Súúúhanterz: Vona Gábor már az unión kívül kocsmázik 2012.03.08. 21:59:15

A Súúúhanterz riporterei vadkeleten jártak, ahol ős, buja földön dudva muhar, és lerántják a leplet a Jobbik elnökéről, aki kimutatta a foga fehérjét.    Fotós kollégámmal a magyar vidéket jártuk, keltük, mert azt a fülest kaptuk Hutta...

Trackback: re: Fodor Gábor búcsúja ... 2012.03.08. 16:26:12

  TG egy befolyásos személyiség- ha rá tud venni arra, hogy Fodor Gábor olvassunk (plusz őt is tovább olvassuk a Jobbikos purparlé után) .)))( a Fodor-cikk: http://fodorgabor.blog.hu/2012/03/08/a_politikai_hibak_termeszeterol  )   ::: de megéri: F...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

josvaiP 2012.03.08. 16:27:57

Viszlát, elnök úr.

wowerman 2012.03.09. 13:48:52

Nos szerintem több más dolog is szerepet játszott. Meg kell érteni a mai magyar ember lelkületét. Onnantól kezdve hogy a Fidesznek sikerült démonizálnia az MSZP-t, az SZDSZ is ment vele együtt sajnos. Jött a zsidózás és a többi, és még ma is a jobboldali körökben a liberális nagyon kemény szitokszónak számít. Az összemosódást a két párt között a "szoclib" és a "ballib" kifejezések is erősítették. Más: sajnos a kormánynak szinte muszáj volt osztogatnia 2002 után. Az emberek megszokták ezt a Fidesztől, csak azt nem tudták, hogy nekik volt mit elosztogatnia: a Bokros-csomag által összegyűjtött pénzt. Volt országimázs központ, millenáris, szécheny terv, minden ami kell. Ha az MSZP-SZDSZ kormány akkor elkezd józan gazdaságpolitikát követni, meg lett volna az esélye annak hogy az emberek egy kicsit is megszorítást érzékelnek, és már 2006-ban a Fideszre szavaznak. 2006 őszén egyébként szerintem nem rendőri hanem tüntetői túlkapások voltak, de ez magánvélemény.

states1 2012.03.09. 14:07:26

Ott van az az ősbűn, Gábor, csak már rövid a emlékezeted, ezért terjed Medgyessyig. Ágyba bújtatok a pufajkással, és minden ami ezután következett, csak ebből fakadt. Az SZDSZ története egy tökéletes logikai lánc, Horntól Gyurcsányig ér..

fodorgabor 2012.03.09. 17:13:13

@wowerman:
Nem lett volna muszáj osztogatni 2002 után. Minden normális kormányzati ciklusnak az a logikája, hogy a ciklus elején meghozzuk a népszerűtlen, de elkerülhetetlen intézkedéseket, aminek a ciklus végére megjönnek az eredményei. Ehelyett 2002-ben a 100 napos programokkal már a ciklus elején osztogatással nyitott a kormány. 2006-ra ezért is lett történelmi mértékű a deficit.

2006-ban pedig tagadhatatlanul voltak rendőri túlkapások. A tüntetők jogsértései nem mentik a rendőri jogsértéseket.
@states1:
Mint írom, nem hiszek a politikai ősbűnökben. A ’94-es koalíciókötéstől sem vezetett egyenes út a végkifejletig. Óvakodnék az ilyen leegyszerűsítő magyarázatoktól. Számos ponton dönthetett volna másként az SZDSZ. Pl.: ’96-ban kiléphetett volna a koalícióból, erről akkoriban sok vita is volt a párton belül. Mindenesetre a ’94-es koalíciókötéssel egy külön bejegyzésben szeretnék még foglalkozni.

lapi 2.1 2012.03.09. 17:19:15

azért annak ezeknél sokkal mélyebb okai vannak, hogy egy egykori nagy párt úgy volt képes önmagát megsemmisíteni, hogy nyoma sem maradt, sőt... a liberális szavazatokra (is) pályázó lmp egyik alap identitásképzője, hogy semmi köze az egykori szdsz-hez. most csak két apróságot említenék a szerző figyelmébe:

a 2008-as lehman-brother bedőlésévél kezdődő pénzügyi válság méretes pofont adott a kapitalizmus annak a formájának, melynek az szdsz elkötelezett híve volt alakulása óta. a másik a közpénzek gátlástalan és rendszerszintű lenyúlása. röviden az elviselhetetlen mértékű korrupció.

gbrfrg · http://gfarago.vitae.hu 2012.03.09. 17:34:49

Ott kezdem, hogy tetszett az előző cikk előretekintő hangvétele.
Ez a mostani elemzés akár lehet helytálló is. "Nos oszt!" - ahogy egy barátom véleményezné. Ettől még nem emelkedett a lelkesedésem.
A rendszerváltáskor még éreztem ugyan valamiféle lelkesedést, de mostanra köddé vált. A rendszerváltó pártokkal együtt. Pedig voltak bennük értelmes emberek és értelmes törekvések. Az egyének vagy kiléptek, mert nem tudták megvalósítani az elképzeléseiket, vagy behódoltak a pártfegyelemnek. A pártokat meg elvitte a saját pártérdekük: hatalomra való törekvés. Így persze a nép érdeke nem tud megvalósulni. Mindeközben a köz meg csalódik és butul.
Az még meg tudják tenni, hogy leváltják a rossz vezetőket, viszont azt, hogy mit is szeretnének az maguk sem tudják. Mindig mennek valami hangos szó után. Nem elég a jót érezni, meg is kellene tudni fogalmazni, ehhez meg (alap)ismeretekre volna szükség. Tanulni kellene hiteles tanítóktól. Olyanokra akik az alapoktól kezdve meg tudják értetni a dolgok mibenlétét. (Még mindig ott tartunk, hogy az emberek az államtól, a vezetőktől várják a megváltást, pedig ez tudvalevőleg ez kizárólag tőlük függ, ráadásul mindezt együtt!)

Végezetül csak a miheztartás végett:

"Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd."

Kosinva 2012.03.09. 19:54:50

2006-nak legnagyobb "eredménye", hogy a magyar társadalom teljesen elfordult a politikától. Az akkori kormány, élén az MSZP-SZDSZ szövetséggel pedig minden mozdulatával a csalódottságot növelte.
A Fidesznek ma azért van kétharmados többsége, mert 2006-tól 2010-ig az akkori kormány saját választóiból is gúnyt űzött, a korrupció pedig akkora méreteket öltött, hogy a hétköznapi ember életében is elkezdte éreztetni a hatását és akkor még várat magára az a tény, hogy a liberális párt kormányzótársával együtt piacgazdaságot gyengítette és a túlburjánzó szocialista vívmányokat (a kommunizmus hagyatékait) erősítette (például inaktív nyugdíjasokat aránytalanul segítette az aktívak kárára).
Mindezekkel együtt az SZDSZ kiüresítette a liberális fogalmakat, ahogy az MSZP tette párhuzamosan a baloldali eszmékkel. Ha 2006-ban Gyurcsány Ferenc lemond, talán a Fidesz se szorul bele annyira abba az antipolitikába, aminek ma is foglya és jó eséllyel a Jobbik pedig egyszerű küszöbpárt lenne, elhanyagolható tömegbázissal.
Az SZDSZ 1994-ben hibázott és elvesztette tömegbázisának egy jelentős részét, 2006-ban pedig amikor nem állt Sólyom László mellé és nem követelte Gyurcsány lemondását, aláírta a saját halálos ítéletét, aminek 2010-ben meg is lett az eredménye. A tanulság ebből az, hogy egy párt csak akkor tud hosszabb ideig fenn maradni, ha hű tud lenni azokhoz az eszmékhez amiket lefektet magának.

2012.03.09. 19:56:13

én sem hiszek az ősbűnben, de jó pár dolgot fel lehetne még sorolni ami bukáshoz vezetett.
Valóban ilyen a 94-es koalíciókötés, bár tény, h ettől nem csökent a szadi népszerűsége.
Ilyennek tartom a Kuncze Maci ideje alatti vidékellenességet és az szdszt körüllengő korrupciót.
A legirritálóbb pedig a gyurcsány üzlettársaként regnáló Kóka feltűnése és kalandorkodása, ami teljesen szembement az szdsz indentitásával is. A helikopteres Kóka és Horn G. páros gőgje, pökhendisége legalább annyi szavazót taszított el, amennyi protest szavazatot az lmp kapott.

Az tetszik, hogy végre valamelyik politikus szembe mer nézni a múlttal, vállalja a felelősséget és levonja a következtetéseket, hogy újra ne kövesse el a hibákat. Ezt szívesen látnám több politikustól is. A közéletnek mindenesetre jót tenne.

fodorgabor 2012.03.10. 11:18:15

@lapi 2.1: Sok oka van neki, ezért is írom, hogy most csak néhány szimbolikus üggyel foglalkoztam. A két dolgot viszont, amire utal, én némileg másként látom. A kapitalizmus történetében voltak és lesznek is válságok, a 2008 óta tartó válság biztos, hogy a legkomolyabbak között van, melyről még sokat fognak írni a gazdaságtörténészek. A kapitalizmus azonban eddig mindig megerősödve került ki ezekből a válságidőszakokból és ez szerintem most is így lesz. Biztos, hogy sok dolgot kell majd rendszerszinten is másként csinálni, de ez nem a kapitalizmus végét jelenti, legfeljebb egy új szakaszát.

A korrupcióval kapcsolatban meg azt gondolom, hogy ez rendszerhiba. Sajnos mindig is volt és mindig is lesz, az a kérdés, hogy fellépünk-e ellene vagy sem. Az elmúlt kormányzati ciklusban a Fidesz miatt nem lehetett elfogadtatni egy normális pártfinanszírozási törvényt, aminek hiánya az egyik melegágya a korrupciónak. A „rendszerszintűséget” azonban kétségbe vonnám. Mondjon olyan SZDSZ-hez köthető korrupciós ügyet, amit már a Fidesz alatt göngyölítettek fel, és nem az előző ciklusban került felszínre? Ha a korrupció lenne az elsődleges oka az SZDSZ bukásának, a nagy pártoknak már előbb el kellett volna tűnniük.

fodorgabor 2012.03.10. 11:18:49

@gbrfrg: gaza van abban, hogy mára eltűnt a rendszerváltás körüli lelkesedés. Szembe kell nézni azzal, hogy azt a korszakot nem lehet visszahozni. De ez nem azt jelenti, hogy ma ne lenne értelme politizálni. Sőt, azt gondolom, hogy akik aggódnak az ország sorsáért, tehetségesek és éreznek magukban ambíciót, azoknak nagyon is kellene politizálniuk, mert szüksége van az országnak rájuk. A rendszerváltás környékén többek között azért is volt olyan jó politizálni, mert az ország legjobbjai voltak jelen a közéletben.

A Petőfi idézetet köszönöm, had válaszoljak rá ugyanabból a versből egy másik idézettel:

„Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell.”

Tilikov (törölt) 2012.03.10. 12:12:23

Jó hallani, hogy látja még értelmét a politizálásnak, és tény, hogy önnek a liberális oldalon legalábbis megmaradt a hitelessége, vagy ami még több, az egész pályán kénytelenek elismerni, hogy legfeljebb hibákat lehet a szemére vetni, de bűncselekményeket nem, a feddhetetlenség pedig nagy tőke, még azok előtt is, akik elutasítják.

No de nem hibádzik még valami? Még egy csodacsatárt, vagy csodakapust sem engednek pályára csapat nélkül. A csapataink palettája pedig szegényes, és nem túl bizalomgerjesztő.

Vagy túl előre rohantam? Feltételezem, hogy nem céltalanul és ok nélkül született ez a blog sem, és szívesen kivárom a dolgok rendes lefolyását, csak annyit jeleznék, hogy ma a liberális választópolgárok nem csak politikailag hontalanok, de még kilátást se nagyon látnak ennek a megváltozására.

Mert egy-egy magányos csatár vagy kapus feltűnése is adhat nekik némi lelkesedést, de közben még ez is csak arra emlékeztetheti őket, hogy ők a csapat nélküli szurkolótábor.

lapi 2.1 2012.03.10. 13:04:07

@fodorgabor:

"Biztos, hogy sok dolgot kell majd rendszerszinten is másként csinálni, de ez nem a kapitalizmus végét jelenti, legfeljebb egy új szakaszát."

egyetértek, bár magam sem állítottam ennek ellenkezőjét. arról beszéltem, hogy az szdsz gazdasági filozófiája, hogy ne mondja genezise, alapítása óta a kapitalizmus "régi/jelenlegi szakaszára épült. zanzásítva: amit lehet, bízzuk a piacra, mert az jobban képes kezelni, működtetni a közszolgáltatások egy részét.

ez a deal halálos sebet kapott 2008-ban, ennek következményei ma is világosan látszanak. azóta eltelt négy év, s nincs igazi liberális válasz, elképzelés, milyen legyen a kapitalizmus új formája. hogy világos legyen, miről szeretnék beszélni. a bbc egyik riportműsorában foglalta össze a legfrappánsabban a riporter hölgy, amikor a city egyik vezető bankárát faggatta: "nemrég hunyt el steve jobs. az egész világ gyászolja és nem irigyli, vagy sokkalja vagyonát, mert létrehozott valamit. maguk felelőtlen hitelezési politikájukkal bedöntötték a fél világgazdaságot és jobs vagyonához képest nagyságrenddel többet tettek el fizetések, bónuszok formájában. nem szégyellik magukat?"

a korrupció és szdsz? mondjak példát? hát itt a legutolsó ítélet, a hunvald ügyben, a szdsz-es gál győrgy kapta a legszigorúbb büntetést.

hogy jön ide az, hogy melyik kormány alatt indultak eljárások? akkor nekifutnék még egyszer: a demokrácia lényege, hogy közös ügyeink intézésére, igazgatására képviselőket választunk és rájuk bízzuk pénzünk egy tekintélyes részét, hogy abból fedezzék közös szükségleteinket bizonyos játékszabályok alapján. arra tehát nincs bocsánat, ha valaki lenyúlja a közpénzeket.

papaAndy 2012.03.14. 11:52:05

Valamikor, 20-25 évesen én is azt gondoltam, hogy a "nemes cél" a bőség elhozatala mindenki asztalára. Azóta emberi léptékkel hosszú utat jártam be, mind mérföldben, mind gondolatban.

Így most azt kell mondanom neked Gábor, hogy "politikai ősbűnökben" nem kell hinned, de erkölcsi ősbűnökben igen, ami jobb lenne talán a lelkednek is. Talán segítene neked is, ha elkezdenél legalább örökérvényű erkölcsben gondolkodni, ha hinni még nem is hiszel ilyen „idejemúlt” felvetésekben.

Sajnos, egy Medgyesivel vagy Gyurcsánnyal még „politikai ágyba” bújni is erkölcsi ősbűn. Valószínűleg a gyűlölet vitt rá, aminek nem tudom nálad mi az alapja. Nem tudom Viktorék mivel bántottak meg annyira, hogy bárkivel ágyba bújtál, csak hogy ellenük lehetsz. Az is lehet, hogy joggal érzed/érezted magad sértve, de ez sem mentség az ex-állampártiak alá feküdni!

Én nem tudom, hogy mi volt itt a rendszerváltás idején, mert 86-ban „disszidáltam” és csak 99 végén jöttem haza. Nem tudom min vesztetek össze, de azt gondolom, hogy egy egykori „disszidens” inkább vágja le a kezét, mintsem hogy az MSZMP utódaival kokettáljon.

Lehet sarkos a véleményem, de az ősbűn keresés ezt hozta ki belőlem, Szerintem mindenki megkapja az életben, ami jár neki. Többek közt ezért csodálatos az élet. Ha megtanulod majd alázattal elfogadni, amit a sors kimért rád, és belátod hibáid (nem megmagyarázod, mint itt), akkor talán majd jobban alhatsz te is.

leosz 2012.03.21. 21:28:18

Ertekelem, hogy a sajat hibaidat igyekszel elemezni. Rousseau messzebb jutott ugyan az onmarcangolasban, de ne legyunk
telhetetlenek. Mindenkeppen jo lenne, ha sokkal tobben igyekeznenek hasonloan tenni.

Szerintem az altalad felsorolt hibak valoban megkerdojelezheto politikai tettek voltak, illetve joggal nevezhetok hibanak.
Ugyanakkor azt is latni kell, hogy ezek olyan fajta hibak voltak eleinte amiket minden politikus elkovethet es gyakran el is
kovet. A vege meg mar inkabb kenyszerpalya volt.

Mindez lehetett volna bocsanatos, mintahogy az is volt nagyon hosszu idon keresztul, ha az SZDSZ egyebkent valami olyasmiert
allt volna ki ami mukodott, azaz hozott volna erezheto eredmenyeket. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatatta, hogy a
privatizacio, a szabad piac, a verseny es a kapitalizmus, demokracia, jogallam valamint intezmenyek mint NATO vagy EU nagyon
nem olyanok mint amit az SZDSZ sugallt es ez szuksegszeruen hiteltelenitette a partot.

Az SZDSZ azt sugallta, hogy ezek celok es megoldasok voltak amik megkerdojelezhetetlenek. Valojaban pedig ezek eszkozok,
es nagyon keves, leginkabb semennyi, szo esett arrol, hogy ezekkel az eszkozokkel milyen orszagot szeretnenk epiteni. Arrol
pedig vegkepp nem, hogy ezekkel az eszkozokkel nagyon csunyan el is vaghatjuk az ujjunkat.

Azt gondolom, hogy az SZDSZ a focsapasokat illetoen jo iranyba ment, Viszont a reszleteket illetoen oriasi tevedesek voltak.
Utolag ugy erzem egesz egyszeruen arrol volt szo, hogy nagyon sokan nem tudtak, hogy mirol beszelnek, hogy az a gyakorlatban
valojaban mit jelent. Tisztaban vagyok vele, hogy van ennel cinikusabb magyarazat is, de most javaslatodnak megfeleloen azt
feltetelezem, hogy Magyarorszag normalis orszag, akarmit is jelentsen ez, es abban az is benne van, hogy a vezetoi az orszag
udvevel is foglalkoznak.

ingyenebed 2012.12.11. 15:21:14

Az Szdsz egyszerűen félreértette a rendszerváltás utáni szerepét. Tudomásul kellett volna vennie, hogy működő kapitalizmust kell az országban létrehozni, a jogállami rendszerváltás nem elég. Ehhez pedig a népet is sokkal erőteljesebben kellett volna formálnia. Meg kellett volna fogalmazni néhány sarkalatos pontot, és abból soha semmilyen körülmények között nem engedni, bármi történjék is. A liberalizmus lényege szerintem: az egyén elsőbbsége a társadalommal szemben, a magántulajdon elsőbbsége a köztulajdonnal szemben, az egyéni felelősség elsőbbsége (a saját sorsáért) a társadalmi felelősséggel szemben, a verseny elsőbbsége a monolópiummal szemben, A MAGÁNÉRDEK ELSŐBBSÉGE A KÖZÉRDEKKEL SZEMBEN, A SZABADSÁG ELSŐBBSÉGE AZ EGYENLŐSÉGGEL SZEMBEN, MINIMÁLIS ÁLLAM. Csak az induló esélyek megteremtésében kell egyenlőséget tenni az emberek közt, mindenféle későbbi/utólagos szociális/jövdelemi kiegyenlítés állami erőszak segítségével TILOS. Aki ezt pártolja, az lehet szocialista, kommunista vagy fasiszta, de liberális nem. Ezeket az elveket a Szadi soha nem tudta konzekvensen, állhatatosan képviselni. Akinek ezek nem tetszenek, az nem liberális és kész. Mindenkinek meg kell találnia a helyét a világban, az övéit, és ezeket védeni mindenáron. Közmegegyezés abból lehet, ha mindenki a saját elveiért/világáért harcol, nem a másokéért. Azért majd harcolnak a mások. Konkrétan mit jelentett volna mindez? Bokrossal együtt otthagyni Hornt, de a Tocsik-ügy után pláne nem bent maradni. Kétszer 100 napot nem megengedni. Versenyző magánbiztosítós eüt keresztülverni, vagy kilépni, akár kormányválság árán is, akár Orbán hatalomba segítése árán is, egykulcsos szja+ingatlan/vagyonadó keresztül verése. Utólag már teljesen egyértelmű, hogy hiába volt 20 éven át a fenenagy kompromisszumkészség, az eredmény mi lett? Kapitalizmusban életképtelen nép és ország, szitokszóvá vált liberalizmus, orbáni kultúrharc, az illiberális „demokrácia” (az meg milyen? de nem én találtam ki.) kísérlete, a liberalizmus parlamenti képviseletének megszűnése. Ezt érte el az Szdsz az érzékenységével. És most mindenki a liberálisokat okolja mindenért, pedig pedig az elveink meg sem valósultak! És mindenki a „régi szép időket” dícséri, pl Kunczét a „nagy öreget”, aki ennek az egész iránytalan pangásnak a vezetője volt. Ennek így nem volt semmi értelme. Imádom mikor a nagy bölcsek magyarázzák, hogy hát Magyarországon ennek nincs társadalmi bázisa, itt nincs polgárság, ami van az torz, csökevényes, nem nyugatos. Nincs a fenét! Nem sok, de 10-15% van. Ennyien vannak a kapitalizmus nyertesei, és a liberálisoknak őket kell képviselniük, mert ez a mi rendszerünk, nekünk kell védenünk. Evvel még 5% szimpatizálhat, 20% már elég egy állandó zsaroló potenciálhoz. De a Szadi soha nem volt elég elszánt ahhoz, hogy mindezt felvállalja, így aztán ment is a levesbe. Persze, hogy nincs ma Orbánnak igazi ellenzéke. Hiszen az általa képviselt kollektivizmus ellenpárja az individualizmus és nem egy másfajta kollektivizmus, amit a szocik vagy az lmp képvisel. Egy konkrét példa: fel volt háborodva az ellenzék (joggal) a manyup ügy kapcsán. De melyik mondja, hogy akkor, ha kormányra kerül, visszaadja a manyupban maradt tagok 9%-os hozzájárulását? Egyik sem. Hogyne, hiszen valójában egyetértenek az állami nyugdíjnak nevezett pilótajáték fenntartásával. Ahelyett, hogy azokat jutalmaznák, akik védték a magántulajdonukat és evvel büntetnék azokat, akik ezt nem tették. Ez az egész történet nem gazdaságpoltika meg szociálpolitika, hanem közönséges köztörvényes bűncselekmény: zsarolás, hivatali jogkörrel való visszaélés. Ezért nem leszavazás jár 2014-ben, hanem börtön. Melyik ellenzéki párt merte ezt felvállani? Egyik sem. Eszükbe sem jutott, pedig még egy laikus is rájöhetett erre. Vagy ma éppen az egyetemisták sírnak, hogy „az egyetem a miénk”. A francokat az övék. Ha fizetnének tandíjat, akkor vevők lennének, akkor az övék lenne. Így viszont az államé. Az állam adta, az állam elvette. Ennyi történt. Mikor veszik már észre, hogy a liberalizmus lényege pont az ilyen rendszer elleni örökös háború viselése. Mikor veszik észre, hogy ha továbbra is az államban hisznek, akkor fegyvertelenek maradnak az önkénnyel szemben?

Politi Kuss 2013.08.10. 08:06:46

"első pillanattól kezdve elítéltem, bár megakadályozni nem tudtam."
Erről szól az életed.
Hiába tudod mit kellene, ha egyszer képtelen vagy eredményesen képviselni.
Egyszercsak középszerű emberek tolnak félre.
Kár érted.
Érted?
vissza az oldal tetejére