Miközben néhány poszttal korábban arról írtam, hogy kell-e és lehet-e a Jobbikot politikai karanténba helyezni, paradox módon közismert, hogy létezik ma Magyarországon olyan politikus, aki máris karanténban van és látványos erőfeszítésekkel próbál kikerülni onnan. Nem kell ahhoz különösebb előképzettség, hogy rájöjjünk, Gyurcsány Ferencről van szó. Az okok taglalásától, bár tanulságosak, most eltekintenék. A rossz kormányzás, az Orbán-kormány büntetőjogi fenyegetőzése, a Demokratikus Koalíció frakcióalapításának botrányos és a demokrácia minden szabályával szembemenő ellehetetlenítése mind-mind olyan körülmények, amelyek valóban nehéz helyzet elé állítják a volt miniszterelnököt. Ma sokan érzik úgy, kötelező belerúgniuk a szocialisták egykori vezetőjébe. Elgondolkodtatónak tartom, hogy hogyan reagál minderre Gyurcsány. Az elmúlt napok megszólalásai alapján úgy vélem, rosszul.

Ahogyan arra már a Népszabadságban megjelent cikkemben is utaltam, tévútnak tartom mind a restaurációs stratégiát a jövőre nézve, mind pedig az Orbán-kormány illegitimnek való címkézését a jelenben. Tudjuk, hogy a politikában a szavak milyen erős fegyverek, de csak akkor, ha igazak. Amikor Gyurcsány az Orbán-kormány illegitim voltáról beszél, a Bokros Lajos által alapított Szabadság és Reform Intézet állításait ismétli meg. Bármennyit is köszönhet ez az ország Bokros Lajosnak, a Fidesz nem az alkotmányos rendet döntötte meg azzal, hogy új Alkotmányt fogadott el többsége birtokában. Amit elvesztettünk, az felbecsülhetetlen érték: úgy tűnik, oda a harmadik köztársaság berendezkedése, súlyosan sérülnek a jogállami elvek, de hogy az alkotmányos rend megdőlt volna, azt állítani szerintem tévút. Ehhez képest Gyurcsány Ferenc azóta nem hogy finomított volna álláspontján, hanem tovább is ment: már nem pusztán illegitimnek, hanem illegálisnak nevezve az Orbán-kormányt.

Félreértés ne essék: jóérzésű demokrata, sőt, bármilyen jelző nélküli demokrata elképedve nézi a Fidesz tevékenységét a közéletben. De látni kell a különbségeket: a Magyar Gárda illegális, mert törvénytelen, a Fidesz-kormány nem illegális, hanem merőben antidemokratikus. Miközben a volt miniszterelnök egyik oldalról a liberális, szocialista és konzervatív összefogásról beszél, másik oldalról a legtöbb megszólalása a közbeszéd polarizálása irányába mutat. Ha ezt ebben a tempóban folytatja, 2014-re elfogynak a magyar nyelv jelzői, melyekkel ellenfeleit illethetné. Ez persze a kisebb gond, a nagyobb az, hogy a jelzők súlya is devalválódik ebben a folyamatban.

Az eszkaláció újabb jeleként Gyurcsány alkotmányos blokádot helyezett kilátásba. Bár nyilvánvaló, hogy az ellenzék az elmúlt hónapokban rátalált az akcionizmusra, ez az ötlet ezer sebből vérzik. Hogy csak egy fontos elemet emeljek ki: emlékezzünk a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének stratégiájára. Gyurcsány Ferenc akkor még a másik oldalon állt, amikor az állampárt ellenzékeként  határoztuk meg stratégiánkat: minden körülmények között úgy fogunk tenni, mintha jogállamban élnénk. Ez vált az ellenzék fegyverévé a hatalom gépezetével szemben: csak azért is úgy tenni, mintha hazánk egy normális ország volna, ahol a demokratikus berendezkedés eszméi uralkodnak. Az állampárt ezzel az attitűddel szemben eszköztelennek bizonyult, nem beszélve arról, hogy a közvélemény számára is magától értetődővé vált a választás: a demokratákat vagy az elnyomókat támogatja-e. De kit válasszon a magyar állampolgár, aki normális Magyarországot szeretne? Az ébresztőórával utcai ultimátumot hirdető Orbánt vagy az alkotmányos blokádot hirdető Gyurcsányt? A kérdés költői, a magam részéről könnyű megválaszolnom.

Ennyit terveztem eredetileg írni a volt miniszterelnök eheti tevékenységéről, és arról, meddig lehet emelni a tétet, mi lesz vajon a következő szint. A választ azonban az élet maga szolgáltatta, és itt hadd idézzem szó szerint hétfői bejegyzését a nyomaték kedvéért: „És ugyanez le fog játszódni minden faluban és városban, a Fidesz hatalmasok gazdasági, üzleti háttere le fog lepleződni. És akkor, igen akkor, a mostani nagyfiúk és gyermekeik majd nem mernek kimenni az utcára, mert mindenki tudni fogja: hajdanán a nemzetről beszéltek, de csak magukra gondoltak.” Itt most meg kell állni és azt mondani: ezt nem szabad. Az a politikai vízió, hogy ellenfeleink gyermekei ne merjenek az utcán járni, ha egyszer a Fidesz megbukik, a demokratikus koporsóba bevert újabb szög. Még ha érthető is minden nemtelen vád miatti indulat, látnunk kell, ez nem Orbán Viktor legyőzésének az útja. Ha Gyurcsány ma a parlament legmagányosabb politikusa, azért ő maga is felelős: így nem lehet legyőzni a Fideszt, de így nem is érdemes. Győzni akkor fogunk, ha szilárdan kiállva a jogállami elvek mellett liberálisok, baloldaliak és jobboldaliak együtt tudunk fellépni a nyitott szellemű, Európa iránt elkötelezett Magyarországért.