„Szem elől tévesztette (ti. Antall József) azt a vastörvényt, hogy személycseréket csak úgy szabad végrehajtani, hogy jobbak lépnek a leváltottak helyébe. Ellenkező esetben az egész ország fogja megszenvedni a személycserék következményeit.” – Orbán Viktor beszéde a Corvin moziban, 1992. október 8.
Legyen egyértelmű: ez a történet nem Schmitt Pálról, hanem Orbán Viktorról szól. Alig két évvel ezelőtt Orbán Viktor személyes döntése volt az, hogy Schmitt Pál legyen a köztársasági elnök. A miniszterelnök ekkor rossz döntést hozott. A döntés egyik szimbolikus példája az általa folytatott hatalomtechnikai machinációknak. A 2005-ben még a Fidesz részéről támogatott Sólyom László helyére 2010-ben egy olyan személy került a legfőbb közjogi méltóság posztjára, aki tipikus megtestesítője annak a késő-kádári világnak, ami ellen 24 évvel ezelőtt a Fiatal Demokraták Szövetsége megalakult. Kétségtelen, hogy a Fidesz mai gyakorlatának egy ilyen habitusú ember felelt meg a legjobban. Ennek következményeit, ahogyan Orbán pontosan fejezte ki 1992-ben, egy egész ország szenvedte meg.
Schmitt Pállal nem az a legfőbb probléma, hogy 20 évvel ezelőtt egy jelentős részben másolt dolgozatot nyújtott be. Schmitt Pállal az a legnagyobb probléma, hogy rossz köztársasági elnök volt. Az új Alaptörvény köztársasági elnökről szóló fejezete a következő mondatattal kezdődik: „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.”
Schmitt Pál már beiktató beszédében kijelentette, hogy esze ágában sincs a demokratikus rend felett őrködni, hanem a törvényalkotás motorja kíván lenni. Finoman szólva ezt szereptévesztésnek nevezhetnénk, szigorúbban ítélve azonban ez a Fidesz által alkotott Alaptörvény passzusainak sem felel meg. A távozó köztársasági elnök egyébként programját maradéktalanul végre is hajtotta. Hivatali ideje alatt egyetlen törvényt sem küldött vissza a parlamentnek, vagy kérte az Alkotmánybíróság állásfoglalását.
Amilyen gyászos volt Schmitt Pál elnöki tevékenysége, annyira tragikomikus volt távozása a Fideszre nézve. Az egyetemi szenátus döntését követően még napokig hivatalban tartották az elnököt. Orbán Viktort nem erkölcsi megfontolások vezették arra, hogy elengedje az elnök kezét, hanem hideg és kőkemény hatalomtechnika. Schmitt Pál nem a Fidesz kezdeményezésére, hanem a Fidesz ellenében távozott posztjáról. Az elnököt azért engedték végül távozni, mert Orbán azt érezte, hogy olyan erők sorakoztak fel Schmitt Pál ellenében, melyekkel szemben nem nyerhet csatát. A jobboldal első morális megrázkódtatása a Schmitt-ügy. A lemondás azonban nem járt katarzissal, nem járt erkölcsi megtisztulással. Nem járhatott, mert a Fidesz végig védte a köztársasági elnököt, végig kiálltak Schmitt Pál mellett. Sokan gondolhatják azt, hogy a köztársasági elnök távozásával az ügy véglegesen megoldódott. A Fidesz végsőkig tartó kiállása, a köztársasági elnök perekkel fenyegető lemondása azonban azt eredményezi, hogy ez a bélyeg rajtuk marad. Akkor is, ha végén fogcsikorgatva ugyan, de távozott az elnök.
Az ügy rést ütött az eddig szinte tökéletesen zárt jobboldali egységen is. Az elmúlt időszakban a Fidesz hatalomgyakorlásának korlátait főként az Európai Unió különböző testületei és a piacgazdaság törvényszerűségei jelentették. Orbánra eddig csak külső dolgok hatottak, csak ezek miatt volt kénytelen visszavonulót fújni. Schmitt Pál lemondása az első olyan hátraarca Orbánnak, amikor nem valamilyen külső kényszer hatására, hanem a magyar választók, a magyar média és számos jobboldali értelmiségi nyomására volt kénytelen megváltoztatni eredeti szándékait. Először érezte meg Orbán, hogy hatalma nem korlátlan. Rés keletkezett a hatalmi pajzson, repedés az egységen. Eddig joggal gondolhatta, hogy az országban bármit megtehet, most azonban a saját bőrén érezhette, hogy hívei sem nyelnek le mindent.
Az egész történetnek van egy reményteljes tanulsága is. A jobboldali közönség egy jelentős részében volt belátás, volt erő ahhoz, hogy nemet mondjon az orbáni logikára. Ez reménnyel tölthet el mindannyiunkat, akik egy olyan országban szeretnénk élni, amit nem a pártpolitikai érdek, hanem a józan ész vezérel. Jó alap ez, hogy elkezdjük kinyújtani egymás felé kezünket. Kezdjünk közösen gondolkodni azon, hogy miként tudnánk megállítani országunk lecsúszását, jó hírének teljes elporladását. Nem az a veszély, hogy gyarmat leszünk, hanem az, hogy a legkínosabb tagállam az Európai Unióban. Az elnök botránya még jobban erősíti rossz megítélésünket a világban, és távolítja a józan gondolkodású polgárokat a politikától hazánkban. Ideje elkezdeni keresni az utakat egymás felé.