Nem árulok el különösebb bennfentes titkot, ha leírom, ami egyébként is köztudott: Orbán Viktor politikai teljesítménye és képességei közül saját hatalompolitikájára különösen büszke. Ez az a terület, ahol úgy tud keménynek és következetesnek látszani, hogy közben a különböző pozíciókra jelölt embereket is próba elé állítja, gyakran több jelöltet kecsegtetve ugyanazzal a lehetőséggel. A jelöltek miniszterelnöktől való kiszolgáltatottsága mellett nem utolsó szempont a párton belüli központosítás soha el nem évülő stratégiája. Ennek a fényében érthetők a parlamenti képviselők felcsúti zarándoklásai, ennek a fényében érthető meg jobban a Fideszen belüli kritika szinte teljes hiánya. A centrális erőtérben nem létezhet reflexió, mert az Orbánnal egyet nem értőknek ebben a konstrukcióban nincs jövője, nincs perspektívája. Így és ezért tűnhet logikus döntésnek, hogy a Fidesz bevált várospolitikusai (Pokorni Zoltán, Rogán Antal) helyett külső körből emelte ki Budapest főpolgármesterét, és ez a mentalitás követhető nyomon a most tervezett kormányátalakítással kapcsolatos kiszivárgott hírekben. Az úgynevezett politikai kormányzás mindenről szól, csak belátásról nem: a jobb kormányzásra való törekvés helyett Orbán elsődleges szempontja, hogy bizalmasai vegyék körbe a kormányban. Támadnak minket, meg kell védeni az alkotmányt – idézik a 2/3-os parlamenti támogatottságot maga mögött tudó miniszterelnököt. Vegyük észre, elkezdett védekezésre berendezkedni.
Ennek fényében viszont Áder János köztársasági elnöknek való jelölése Orbán Viktor pályájának egyik jelentős hatalompolitikai hibájává válhat, amely könnyen maga által ásott csapdát jelenthet a miniszterelnök számára. Persze, a jelölési folyamat a megszokott fideszes mentalitásról árulkodik: az egyeztetés teljes hiánya, a konszenzusra való törekvés látszatára sem adás, a gesztusok mellőzése tökéletesen beleillik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ismert logikájába. Indokoltan teszi az MSZP és az LMP, hogy tiltakoznak ellene. De ahogy Sólyom László köztársasági elnökségére sem nyomta rá bélyegét a megalázó hercehurca, amin jelöltsége idején keresztül ment, így Áder sem hibáztatható a kiválasztási és jelölési folyamatért. Az, hogy mivel tölti ki a köztársasági elnöki pozíciót, rajta áll, és máris számos bíztató jelet felfedezhetünk a megszólalásaiban. A szabadságharcos és forradalmi fideszes logikával szemben a leendő köztársasági elnök példaképéül Deák Ferencet választotta, márpedig ha valamit megtanultunk az elmúlt két évben az az, hogy mi sem áll távolabb a miniszterelnök-pártelnök céljaitól, mint a társadalmi kiegyezés. Hiába a korábban kiszivárogtatott miniszterelnöki preferenciák, Áder nem jobboldalibb Orbánnál, a neve az elmúlt években éppenséggel az első számú Fidesz vezetőt többször kritizálók között merült fel.
Áder János döntése, milyen szerepfelfogást tesz magáévá, milyen köztársasági elnök lesz. De habitusa és gondolkodásmódja esélyt jelenthet a jobboldal számára is. Köztársasági elnökként akarva-akaratlanul Orbán Viktor ellensúlyává, ellentétpárjává válhat a következő években, aminek a jelentőségét nem lehet lebecsülni. Nem azt állítom, hogy Áder kezdeményezője lesz a jobboldal megújulásának, mégis reményt adhat azoknak a csalódott jobboldaliaknak, akik elégedetlenek Orbán teljesítményével, de nem tudják az ellenzéket támogatni. Sőt, azoknak a baloldaliaknak és liberálisoknak is reményt jelenthet, akik belefáradtak a nemzeti egészpályás letámadás rendszerének kompromisszumokat és belátást nem ismerő politikájába. Ehhez persze arra van szükség, hogy köztársasági elnökként konszenzusra törekedjen, és ne riadjon vissza a gesztusok gyakorlásától, legyen ez bármilyen idegen a fideszesek körében. Egy sikeres köztársasági elnökség párhuzamosan a Fidesz egyre népszerűtlenebbé válásával, akár oda is vezethet, hogy a jobboldali értelmiségiek – akik közül többen erejüket és józan eszüket a Schmitt-ügyben ország-világ előtt megmutatták -, politikusok, gazdasági szereplők és választók Orbán Viktor utódaként tekintsenek egy nap Áderre.
Nem látok a jövőbe, nem tudom, mindez így lesz-e. De a múltat ismerem, láttam, hogyan tartott ki az utolsó pillanatig az MSZP Gyurcsány Ferenc mellett, pontosan tudva, hogy a történet bukással fog véget érni, pusztán azért, mert úgy látták, Gyurcsánynak nincs alternatívája. Így a volt miniszterelnök megítélése rászakadt a pártjára. Orbán hibája ezért a Fidesz esélyét jelentheti, kiutat egy lehetséges hasonló méretű bukás elől, kiutat a konszolidálódás felé. Hogy így lesz-e, az Áder János választása is.
A leendő köztársasági elnök 1991*-ben egy cikkben Göncz Árpádot védte meg a kormányzó jobboldallal szemben a televízió és a rádió elnökeinek felmentését megtagadó döntésében. Akkor azt írta, hogy az alkotmányos szokások kialakítása valamennyi párt felelőssége, ahogy az is „… milyen szintig tekintik a politikai pártok az állami intézmények vezetését a politikai zsákmány részének, törekednek-e a politikai erők azokban a kérdésekben is konszenzus kialakítására, amelyek több kormány működésére kihatnak… Civilizálódik-e a politika vagy az indulatok érdeket helyettesítő szikrázása válik általánossá.” Kívánom, hogy a fenti elvek szellemében tevékenykedjen sikeresen.
* Magyar Hírlap, 1991. szeptember 17.
