A Tolerancia diktatúrája címen a Heti Válaszban megjelent cikk arra figyelmeztet minket, hogy az elszemtelenedett meleg kisebbség már a többség jogait veszélyezteti. A lap a diktatúra szót használja annak érzékeltetésére, milyen elnyomás alatt élnek a nyugati világ heteroszexuális tagjai, akiken a társadalom pár százalékát kitevő melegek uralkodnak.
Én személy szerint ilyen elnyomást nem tapasztaltam sehol, nekem úgy tűnik, hogy mi, heterók egészen szabadon élhetjük attól még az életünket, hogy közben a melegek szabadságát is elismerjük. Ahogy a vajdasági szerb többség jogait sem veszélyezteti a magyar kisebbség egyenjogúsága – bár ott is vannak olyanok, akik a kisebbségek jogainak elismerését rögtön a többség jogainak korlátozásaként élik meg. Szerintem tévedés azt hinni, hogy a magyarországi melegek/vajdasági magyarok/egyiptomi keresztények stb. jogait csak a többség kárára lehetne érvényesíteni.
Valójában mindenki nyertesnek érezheti magát, ha nyitottan gondolkodunk. A toleráns liberális politika éppen abból a belátásból indul ki, hogy a modern társadalmakban mindenki egyszerre tagja valamilyen többségnek és valamilyen kisebbségnek. A többség szereti a focit, de tudomásul kell venni, hogy vannak, akik nem. A többség nem kedveli a pacalt, de vannak, akik igen. A többség katolikus, de tudomásul kell venni, hogy sokan más felekezethez tartoznak. Tehát a pacalszerető, református focidrukker egyszerre kisebbségi és többségi – attól függ, hogy identitásának melyik részét szemléljük.
Egy társadalomban akkor élhetünk önazonosan, kevesebb komplexussal, ha senkire nem kényszerítődnek rá más preferenciái, a sajátját viszont bárki szabadon érvényesítheti, amíg azzal nem korlátoz másokat. Nem kötelező pacalt enni, de aki akar, ehet; nem kötelező szeretni a focit, de aki akarja, szeretheti; és –szemben a Heti Válasz által sugalltakkal – nem kötelező melegnek sem lenni, csak szabad.
Pontosan ez a különbség a diktatúra és a demokrácia, a liberalizmus és az önkény között.
Mindezt azért fontos tisztázni, mert Magyarországon egyáltalán nem a meleg kisebbség veszélyezteti a többség vagy más kisebbségek jogait. Más a helyzet például a KDNP-vel, amely olyannyira kisebbség, hogy a közvélemény-kutatásokban nem is lehet kimutatni egyszersmind mással sem foglalkozik, mint hogy az ízlését, miként erőltetheti rá a többiekre.
Szerintük nem helyes vasárnap vásárolni, ezért el akarják érni, hogy más se vásárolhasson vasárnap. Nekik a hagyományos családmodell tetszik, ezért azt akarják, hogy mindenki ilyen típusú családban éljen. Az élettársak például nem alkotnak igazi családot – szerintük. És a törvények szerint sem, mert a KDNP-nevű kisebbséget nem zavarja, ha mások jogait korlátozza. Elítélik és nehezíteni akarják az abortuszt. Amire joguk van. Arra már nem lenne joguk, hogy az értékrendjüket rákényszerítsék a többségre. Nem úgy persze, hogy az abortuszt betiltják, hisz pragmatizmus is van a világon, de úgy már igen, hogy a nők fizikai fájdalmát csökkentő tablettát nem engedik alkalmazni. Ugyanígy nem engedik a törvény által védeni a nőket a családon belüli erőszaktól, mert szerintük a családon belül erőszak nem is létezhet. Inkább szenvedjenek egész életük során egyes családok tagjai, a fő, hogy a „kereszténydemokrata lobbi” családról vallott nézetei érvényesüljenek. És akkor Hoffmann Rózsáról és a nem vallásos többségre kényszerített kötelező hit/etika-oktatásról még nem is beszéltünk.
A vallásos magyar polgárok meggyőződését tiszteletben kell tartani, de senki ízlését, felfogását nem lehet másokra ráerőltetni. Mi, liberálisok azért harcolunk, hogy a jog adta kereteken belül szabadon, retorziók nélkül választhassák a számukra helyes értékrendet hívők és nem hívők egyaránt. Egyébként Ferenc pápa a napokban empátiával nyilatkozott a melegekről, mondván: „ha valaki meleg és az Urat keresi, és jó szándékú, ki vagyok én, hogy elítéljem?”. Örülök az új hangvételnek, remélem, ez elindít majd komolyabb változásokat a katolikus egyházon belül is.
Addig is nem árt leszögezni, hogy, tényleg nehéz együtt élni a kisebbségekkel. De a KDNP-t – amely a napokban az SZDSZ megszűnését történelmi elégtételnek nevezte - is tolerálni kell.
