Miközben néhány poszttal korábban arról írtam, hogy kell-e és lehet-e a Jobbikot politikai karanténba helyezni, paradox módon közismert, hogy létezik ma Magyarországon olyan politikus, aki máris karanténban van és látványos erőfeszítésekkel próbál kikerülni onnan. Nem kell ahhoz különösebb előképzettség, hogy rájöjjünk, Gyurcsány Ferencről van szó. Az okok taglalásától, bár tanulságosak, most eltekintenék. A rossz kormányzás, az Orbán-kormány büntetőjogi fenyegetőzése, a Demokratikus Koalíció frakcióalapításának botrányos és a demokrácia minden szabályával szembemenő ellehetetlenítése mind-mind olyan körülmények, amelyek valóban nehéz helyzet elé állítják a volt miniszterelnököt. Ma sokan érzik úgy, kötelező belerúgniuk a szocialisták egykori vezetőjébe. Elgondolkodtatónak tartom, hogy hogyan reagál minderre Gyurcsány. Az elmúlt napok megszólalásai alapján úgy vélem, rosszul.
Így nem érdemes legyőzni a Fideszt
Titkok gondos őrzői – Orbán vagy Kádár?
Németország szövetségi elnökét tegnap óta Joachim Gaucknak hívják. Gauck a kelet-német állampárti múlt megismerhetőségének elkötelezett harcosa, a Stasi-akták kutathatóvá tételének úttörője, akinek személyében nem csak a pártok tudtak megállapodni, hanem a társadalom nagy többsége is üdvözli megválasztását. Németország közel van Magyarországhoz – a térképeken. Mert mindeközben a magyar Országgyűlés elnöke arról beszél a máig megismerhetetlen állambiztonsági iratok kapcsán, hogy a kérdés gumicsont. Gumicsont-e, hogy velünk él a múlt? Gumicsont-e, hogy felnő egy új generáció, akik számára természetes, hogy a politikai elit megvezeti a társadalmat? Gumicsont-e, hogy a pártok álszentsége miatt a hazugság atmoszférája veszi körbe a politikát?
Karantén vagy két pofon?

A politikai hibák természetéről
Pár évvel ezelőtt egy nyugat-magyarországi benzinkútnál tankoltam. A kedves és készséges benzinkutas autogrammot kért tőlem. Miközben írtam, a hosszúnak tűnő csendet kérdéssel próbálta megtörni: Aztán mi újság a Fideszben, Fodor úr? Majdnem 15 évvel voltunk a Fideszből való kilépésem után és erősen elgondolkodtam, hogy vajon helyesen, elfogultságtól mentesen látom-e magam? Képes vagyok-e pontosan érzékelni, hogy mások mit gondolnak rólam?