Néhány napja jelent meg az interneten a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) tiltakozó videója, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy az elfogadott támogatások ellenére az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EEM) még mindig nem kötötte meg a független színházakkal és előadó-művészeti szervezetekkel a támogatási szerződéseket. A kormányzati kommunikáció beindította az ellenpropagandát, és a tiltakozásra szintén egy videóval válaszolt. A videóban a mai kulturális kormányzat vezetői szomorú és komolykodó arccal számolnak be arról, hogy mennyire nehéz is nekik kevesebb pénzt adni, de az előző kormányok annyira eladósították az országot, hogy a költségvetési kényszerek miatt nekik felelős döntést kell hozniuk. Ráadásként L. Simon László kultúráért felelős államtitkár még ki is oktatja a nagyérdeműt, miszerint „20 évvel a szocializmus bukása után nem lehet kizárólag az állam kötelessége a művészeti szervezetek fenntartása. Egy-egy újszerű kulturális kezdeményezésnek akkor lehet jövője, ha az állami források mellett a közönség támogatására, az adófizetők pénze mellett a nézők jegyvásárlására is számíthat”.
Az elmúlt két évben a független színházak működési támogatását folyamatosan csökkentette a jelenlegi kormányzat, és a mostani zárolás előtti keretösszeg is már kevesebb mint fele volt a 2009-es támogatásnak.
De vessünk egy pillantást a konkrét összegekre. Az EEM Kultúráért Felelős Államtitkárságának összesen 2,4 milliárd forintot kell zárolnia az idei évben. Ez az összeg kevesebb, mint amennyit a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapott (2,8 milliárd forint) a társasági adókedvezmények támogatásából.
A napokban volt hír az is, hogy a Szerencsejáték Zrt. 250 millió forintot adományozott a Ferencvárosi Torna Clubnak. Ez az összeg ráadásul kísértetiesen hasonlít arra az összegre, amit most nem kap meg közel 100 független szervezet.
Ezek a társulatok nem csupán a magyar kultúra fontos zászlóshajói, számos nemzetközi díjjal, kiemelkedő művészeti teljesítménnyel a hátuk mögött, hanem sokuk fontos társadalmi feladatot is ellát: drámapedagógiával, iskolai foglalkozásokkal segíti a fiatalokat, hogy nyitott, befogadó, gondolkodó tagjai legyenek az országnak.
Egy kormányzat forráselosztási döntései egyben értékválasztást is tükröznek. A látványsportok társasági adókedvezményének köszönhetően csak az idei évben több mint 20 milliárd forinthoz jutnak for-profit sportvállalkozások. Ez az összeg áll szemben néhány százmillió forinttal, közel kétszázezer nézővel, és azzal felbecsülhetetlen kulturális értékkel, amit a non-profit kulturális műhelyek jelentenek. Persze a sport is a kultúra része és ott sem mindegy, hogy milyen területeket részesítenek előnyben. Elképesztő ellentmondás feszül az évtizedek óta gyatra teljesítményt nyújtó honi labdarúgás és az olimpiákon jelentős eredményeket elérő sportágak támogatása között is. Azonban gazdasági válság idején egy kormányzatnak alapvetően az lenne a feladata, hogy a válság által leginkább érintett társadalmi csoportokat segítse, a meglévő értékeket megvédje. A jelenlegi kormányzat éppen az ellenkezőjét teszi. Az egykulcsos adóval, az ÁFA emeléssel, a végtörlesztéssel, a különböző tranzakciós és iparági adókkal éppen a legszegényebbeket sújtja a leginkább, hiszen az ő pénztárcájuk érzi meg először ezeknek az intézkedéseknek a hatásait. A bankok, élelmiszerláncok, mobiltársaságok díjtételeinek emelkedését ők érzékelik, az egykulcsos adóval ők visznek kevesebbet haza a hónap végén, a végtörlesztés lehetősége rajtuk semmit sem segített, helyette az ország nemzetközi megítélése romlott, aminek szintén forintosítható következményei vannak.
A kulturális értékeink megvédése helyett a jelenlegi kormányzat profitorientált sportvállalkozások zsebét tömi milliárdokkal. Ezek a pénzek néhány nagy egyesületnél kötnek ki (az adatokból látszik is, hova illik adni), miközben ettől nem fog több gyerek sportolni, mozogni. Egy hétvégi magyar bajnoki fordulóra 20 ezer ember sem megy ki, a miniszterelnök kedvenc csapatának (Videoton) 11 játékosából kilenc külföldi. Mi ez, ha nem tiszta üzlet? Olyan üzlet, amit egy amúgy is kétséges társadalmi cél (versenysport támogatásának állami növelése) mögé bújtatnak. Ezek a pénzek nem a hétköznapi tömegsport támogatására mennek, hanem nagyrészt stadionépítésre, személyi kiadásokra.
Mindezek ismeretében a magyar kultúra néhány kormányzati felelőse pironkodás nélkül áll a közvélemény elé pár száz millió forint elvonásával, ezzel véglegesen veszélyeztetve az itthon dolgozni akaró, magyar kultúrát teremtő társulatok életben maradását. Mondanom sem kell, szeretnék ezt is az előző kormányok nyakába varrni, hiszen azonnal elkezdenek mantraszerűen „nyolcévezni”. Nem tisztelt fideszes politikusok, ez a ti felelősségetek, ezzel nektek kell elszámolni!
Ha tetszik a blog akkor kövessen a facebookon is!
