A rendszerváltáskor azt gondoltuk, hogy a szabadság vagy létezik, vagy nem. Manapság szembe kell néznünk azzal, hogy a szabadságnak fokozatai vannak, és Magyarország 2012. november 26-án, a választási regisztráció elfogadásával kevésbé szabad ország lett. A választási eljárásról szóló törvény pedig a politikai gyávaság szimbóluma. A kormány szerint Magyarországon demokrácia, jogállam és sajtószabadság van, az ellenzék egy jelentős része szerint pedig diktatúra épül.A végletes fogalmakban való gondolkodás – bár 1990-ben biztosan nem hittük, hogy a demokrácia még egyszer a mi életünkben ennek fog számítani – hibája, hogy elmossa az árnyalatokat, és nem ad lehetőséget a politikai változások reális értékelésére.
Óriási különbség van az Észak-Koreában, Oroszországban és Ukrajnában működő politikai rendszerek között. Magyarország mindhez képest példás demokrácia, még 2012-ben is. Ugyanakkor a kizárólag a kormány érdekeit képviselő választási regisztráció elfogadásával, a körzethatárok jobboldal számára kedvező átrajzolásával, a kampány korlátozásával, a sajtószabadság ellen intézett támadásokkal a Fidesz kiírta Magyarországot a tisztán demokratikus jogállamok sorából. Nem tartunk ott, ahol Lukasenka Belorusz Köztársasága, de a kormány már dicséretet kapott tőle a demokrácia felszámolásáért. Büszkék lehetnek rá.
A választási regisztráció, illetve a választási eljárásról szóló törvény túlzás nélkül mérföldkő a rendszerváltás utáni magyar politika történetében. A regisztráció bevezetése a gyávaság szimbóluma. Egy olyan kétharmaddal rendelkező kormánypárt vezette be, amely fél a választóktól, akik szavazatukkal véleményt mondhatnának a tevékenységéről. Retteg attól, hogy ha elmennek szavazni azok, akiket a regisztráció hivatott kiszűrni a rendszerből, csúfosat buknak. Ha véleményt mondanak a kormányról azok a szegények, akiknek havi ellátását a kormány 28500 forintról 22 ezerre csökkentette, ha elmennek azok a fiatalok, akiknek a tandíj elleni népszavazás után többszázezer forintos tandíjat kéne fizetniük, ha elmennek a munkanélküliek, akiknek Orbán egymillió új munkahelyet ígért, akkor ez bizony tényleg így lenne. Nem tartom bátor magatartásnak azt sem, hogy a név szerinti szavazáson Orbán Viktor, Kövér László, Navracsics Tibor és Matolcsy György nem tartózkodott az ülésteremben. Közülük az igazságügy miniszterről el tudom képzelni, hogy nem akarta a nevét adni a demokratikus rendet ennyire súlyosan gyengítő törvényhez. De mi történt a többiekkel? Igaz, 2010 óta a Parlament puszta formalitás, mégis illendő lenne a ciklus egyik legvitatottabb törvényjavaslatáról mindenkinek véleményt nyilvánítani. Hiba, hogy több ismert ellenzéki politikus sem vett részt a döntésben.
A választási törvény egyoldalú módosítása nem pusztán a hatalmi ambíciók miatt fontos. Demokráciában a választások teremtenek lehetőséget a kormány gazdaság- és társadalompolitikájának a megváltoztatásához vagy megerősítéséhez. Ha a választójogot korlátozzák, az emberek azon jogát korlátozzák, hogy maguk dönthessenek vezetőikről. Ha a Fidesz által írt választási szabályok szerint tartanak választást a Fidesz által ellenőrzött módon (a Nemzeti Választási Iroda összes fontos tisztségviselőjét a Fidesz jelöli kilenc évre), az elfogadhatatlan egyoldalú lépés. Persze egy demokráciában is létezhet regisztráció, sőt, választókörzetekkel való manipuláció is; tőlünk Nyugatra azonban elképzelhetetlen, hogy ezek olyan mértékben torzítsák a rendszert, ami már közelítőleg sem tükrözi a választói többség akaratát. 2014-ben megtörténhet, hogy a választásra jogosultak többsége kormányváltást akar, a Fidesz pedig ennek ellenére marad hatalmon. Ha másképp lesz, a regisztrációt az új parlamenti többségnek első intézkedései között kell eltörölnie.
Mit tehetnek ilyen helyzetben a kormányváltást kívánó szavazók és az ellenzék? Előbbiek esetében egyszerű a helyzet: el kell menniük regisztrálni, akkor is, ha a törvény iránt joggal érzik a legmélyebb megvetést. Az utóbbiak előtt – amennyiben az Alkotmánybíróság Sólyom László iránymutatása szerint nem mondja ki az egyébként alkotmánysértő rendelkezés érvénytelenségét – pedig legalább tiszta a kép: most egy olyan pályán kell nyerni, amely a mi kapunk felé dől. Ez nem lesz könnyű, de közel sem lehetetlen. A Fidesz kormányzása nemcsak végletesen megosztó, de a várakozásokat felülmúlóan népszerűtlen is. Jobb lehetőség nem is kell az ellenzéknek ahhoz, hogy bemutassuk: létezik olyan politika, amelyben demokrácia és jólét, hozzáértés és szabadság megfér egymással. Ha ez sikerül, akkor győzhetünk, másképpen nehezebb lesz.
Az Orbán kormány viszont kiállította a saját bizonyítványát: most már nem meri megmérettetni magát tisztességes versenyben.
Még sok a dolgunk 2014-ig, a kormányváltásig.
Ha tetszik a blog akkor kövessen a Facebookon is!
(Kép: Fortepan)
