Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Kedves János!
Régi ismeretségünkre, bő húsz éve létező személyes jó kapcsolatunkra alapozva engedd meg, hogy elhagyva a formaságokat levelem elejéről, azonnal a tárgyra térjek. Nyomatékosan arra kérlek, utasítsd vissza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság élére Orbán Viktor miniszterelnök úr által javasolt Karas Mónika kinevezését. Három alapos indokom is van, amiért ezt kérem Tőled.
A hajdani Fidesz egyik alapító tagjaként a rendszerváltás időszaka harcos alakjának ismertelek meg. Olyan embernek, aki tűzbe megy az elveiért, aki nem tűri szótlanul az uralmon levők jogtiprásait, és aki nem riad vissza a hatalom fenyegetéseitől, ha szabadságról, emberi jogokról, demokratikus eszmékről van szó. Ismerem és tisztelem jogi felkészültségedet is, és becsülendőnek tartom a munkához való hozzáállásod – a Téged jellemző alaposságot, megfontoltságot, komolyságot. Tudom, hogy felkészült vagy mind alkotmányjogi, mind szabadságjogi kérdésekben – számos tanúbizonyságát adtad ennek az ellenzéki időkben. Egyszer például 2003-ban, amikor a független intézmények tiszteletben tartására szólítottad föl a kormánypárti politikusokat.
Egykori intésed ma, tíz év múltán, még nagyobb súllyal esik a latba. Hiszen Magyarország köztársasági elnökeként Te vagy a nemzet egységének kifejezője, az államszervezet demokratikus működésének őre, a legfőbb független intézmény megtestesítője.
Márpedig a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – és így a Médiatanács – elnöke a magyar alkotmányos berendezkedés egyik fontos független intézményének vezetője, a médiapiac alakulásának nem csak felügyelője, de alakítója is, akinek óriási befolyása van a sajtószabadság fejlődésére vagy visszafejlődésére.
Márpedig Karas Mónikáról nem nehéz belátni, hogy nem biztosítaná sem a Médiahatóság függetlenségét, sem a média szabadságát. Karas Mónika a függetlenség legszerényebb látszatát sem kelti: a Fidesz holdudvarába tartozó sajtóorgánumok házijogászaként képviselte megbízóit – leginkább sikertelenül – a vélemény- és információszabadság korlátozását jelentő ügyekben, nem is oly rég pedig a miniszterelnök egyik legközelebbi munkatársát és tanácsadóját védte azzal az érvvel, hogy az illető nem is közszereplő. Holott az ország sorsát érintő legfontosabb döntésekbe szól bele.
De Karas Mónika ellen nem csak az az érv szól, hogy a sajtószabadságot korlátozni kívánó – szerencsére elvesztett – perekben az ördög ügyvédjeként jelent meg. Karas Mónika eddigi munkáltatói a Fidesz mögötti gazdasági érdekcsoport jól körülhatárolható személyeihez kötődnek. Olyanokhoz, akik agresszívan és eszközökben nem válogatva akarják növelni gazdasági befolyásukat nem csak az építőiparban, de újabban a médiapiacon is. Akik a kormány álcájába bújva, a Fideszt felhasználva, közvetítők útján üzengetnek és fenyegetnek médiavállalkozásokat, hogy mindenkit elijesztve lecsaphassanak rájuk. Erős a gyanú, hogy Karas Mónika a kormánypárt mögött álló politikai és gazdasági érdekcsoport eszközévé válva a sajtószabadság és médiapluralizmus sírásójává lesz.
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, kedves János!
Meggyőződésem, hogy nem azért küzdöttünk együtt a modernkori demokratikus Magyarország megteremtéséért, hogy bő húsz évvel az 1989-es békés forradalom után az olyan kínkeservesen kiharcolt vívmányok, mint az alkotmányosság, a szabad sajtó és az emberek jogai ismét a politika és a hatalom szolgálóleányaivá válhassanak. Tíz évvel ezelőtt még egyetértettünk abban, hogy a független intézmények élén olyan személyekre van szükség, akik el tudják választani személyes érintettségüket közfunkciójuktól, és munkájuk során szakmai meggyőződésüket, elveiket és a közjó szempontjait teszik első helyre. Mindannyiunk érdekében őszintén kívánom, hogy Karas Mónika helyett ilyen személyt nevezz ki a Médiahatóság élére.
Tisztelettel és barátsággal,
Fodor Gábor
Az utolsó 100 komment: