If it looks like a duck, swims like a duck, and quacks like a duck, then it is probably a duck. (Ha egy madár úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg kacsa.) – az angol mondásnak különös aktualitást és magyaros utóízt ad a Hír Tv múlt heti tényfeltárása Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök szakdolgozatának eredetiségéről. Bár bizonyító erejű állításokat nem tudnak tenni, hiszen az említett munkák eltűntek, minden körülmény – a szakdolgozatok címének és tárgyának egyezése, a szerzők közti kapcsolat, a bírálatok oldalszámra vonatkozó megjegyzései, sőt, maga a titokzatos eltűnés is – azt látszik alátámasztani, hogy Gyurcsány szakdolgozata körül nincs minden rendben.
A baloldalon néhányan zavartan néznek körbe és ahogy Török Gábor bejegyzésében megírta, a morális mércéknek pedig az a tulajdonságuk, hogy egyformáknak kell lenniük. A jobboldal vidáman dörzsöli a tenyerét: ez a történet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Illetve ez, ebben a formában mégsem igaz. A Hír Tv, önhibáján kívül, nem tudta kibontani az igazság minden szeletét: a riport tényfeltárásnak kiváló, de bizonyító ereje nincsen. Míg Schmitt Pál esetén a hvg.hu tételesen, mondatról mondatra bizonyította igazát, mindkét dokumentum birtokában, majd bizottság, doktori tanács és szenátus mérlegelt, ez esetben minderre nincs mód. Bármit is gondoljunk Gyurcsány szerepéről a magyar közéletben, a formális logika mégis azt mondatja, hogy a bizonyítás kényszere nem a megvádoltat kéne, hogy terhelje. Bár maga a volt miniszterelnök Schmitt Pál plágium-ügyében kevéssé adott az ártatlanság vélelmére, nem kell őt követnünk a sorban. Ám ha Gyurcsány Ferenc azt hiszi, hogy ez az ő szerencséje, együtt az eltűnt bizonyítékokkal, akkor persze téved. Ha a közvéleményben konszenzus alakul ki arról, hogy erkölcsileg megbukott, a lemondás már csak belátása ennek az igazságnak. Ironikus módon, ezt éppen saját karrierje taníthatta volna meg a volt miniszterelnöknek.
Hogy plagizált-e volt sógorától Gyurcsány, az talán soha nem derül ki. De a tényfeltárásra adott reakcióiból világosan kirajzolódik, kitől vette át politikai eszköztárának nagy részét az egykori miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc valóban káros plágiuma nem az, hogy másolta-e szakdolgozatát vagy sem, hanem az, ahogyan Orbán Viktor és a jobboldal hatalomgyakorlási technikáit másolja. A tényfeltárókat lopással vádolni – ezt éppen néhány hónapja hallhattuk az Echo Tv „újságíróinak” szájából. Az ügyet feszegetőket perrel fenyegetni – ez Schmitt Pál technikája, azé a Schmitt Pálé, aki Áder János beiktatásán már csak vendégként ült a Parlamentben. A politikai ellenfélre ellenségként tekinteni, az élet-halál harc logikájába belehelyezkedni – maga az orbánizmus. Tegyük félre a szakdolgozat-ügyet egy pillanatra, és vegyük észre: hiába került ellenzékbe, hiába alapított új pártot, hiába hirdetett új politikát – a volt miniszterelnök nem tud a politika megújulásáért tenni, ráadásul egyre kétségesebb, hogy ez volna-e a valódi célja, nem pedig az Orbánnal folytatott személyes háborújának fenntartása és eszkalálása.
Hogy mindennek mi a jelentősége Magyarország jövője szempontjából? Az elmúlt hetek és hónapok eseményei megmutatták, hogy 2014 többé nem Orbán Viktor, hanem az ellenzék kezében van. Márpedig a szociálliberális oldal az elmúlt évek mély válsága után egy újabb morális törést nehezen tud elviselni. A volt miniszterelnök a plágium vádat Kálmán Olga műsorában visszautasította. Ha vádlói nem tudják bizonyítani állításaikat, nehéz helyzetbe kerülnek. Ha az ellenkezője bizonyosodik be, akkor annak nem csak a Demokratikus Koalícióra nézve lesz számottevő hatása, hanem veszélyeztetheti az ellenzék 2014-es sikerét is. Ezért kiemelkedően fontos, hogyan viselkedik az ellenzék többi pártja ebben a helyzetben. Míg a Schmitt-ügyből a jobboldal megtépázva ugyan, de erkölcsi összeomlás nélkül került ki, ma még kérdés, képes-e hasonlóra a baloldal. A felelősség ma az ellenzéki pártok és a baloldali értelmiség kezében van: ha képesek lesznek elfogultságtól mentesen állást foglalni az egykori miniszter- és pártelnök ügyében, akkor megerősödve kerülnek ki a szakdolgozat botrányok sűrűjéből. Ha azonban haboznak szembenézni a kialakult helyzettel, az újabb lépés lehet a szakadék felé.
