Vártam már nagyon Orbán Viktor levelét, amelyben azzal büszkélkedik a magyar választópolgároknak, hogy megvédte Magyarországot az Európai Uniótól. De hiába vártam, nekem nem jött példány a sok száz millióba kerülő küldeményből – úgy látszik, szerencsére én nem számítok bele a nemzeti együttműködésbe.
Végül mégiscsak találtam a postaládámban egy levelet a miniszterelnöktől. A 26 éves Orbán Viktor írta az 50 évesről. Jól ismerem a levél feladóját: bátor, kérlelhetetlen és liberális. Tudom, hogy komolyan gondolja.
Fodor Gábor
A szabadság nem hagyja magát!
A huszonnégy évvel ezelőtti Orbán Viktor levele a mai kormányról a magyar választóknak!
Honfitársaim!
„Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni!” Ezt mondtam 1989 júniusában Nagy Imrétől és társaitól búcsúzva a Hősök terén. És azt is, hogy „a ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.” Ez a mondat a mai kormányra - amelynek miniszterelnöke a magyarokat „félázsiaiként” nevezve csak az erőben hisz, a demokratikus módszerekben nem - szó szerint igaz. A jelenlegi kormány összedöntötte az alkotmányos rendszert, szellemi és politika értelemben pedig Európa közepéből Ázsiába akarja átköltöztetni az országunkat.
A rendszerváltás idején azoknak a fiataloknak a nevében beszéltem, akik „az európai polgári demokrácia megteremtéséért küzdenek Magyarországon”, és akik még ma is, középkorúan, magukra nézve kötelezőnek tartják ’56 eszméit. A kompromisszumot nem ismerő harcot a hatalmi önkény ellen, a dicső küzdelmet a nemzeti és polgári szabadságért. ’56 mártírjai méltó helyükre kerültek a Nemzeti Sírkertben, Magyarország pedig egy időre visszaszerezte megérdemelt helyét Európában. Tagjai lettünk azon államok közösségének, amelyek létezésük alapjává a szabadságot, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait védelmező demokratikus berendezkedést, valamint a magántulajdon és a piaci verseny eszméin nyugvó gazdaságot tették meg. 1989-90-ben méltán lehettünk büszkék magunkra, hiszen nagy dolgot értünk el: elindítottuk Magyarországot a szabadság és a polgári felemelkedés útján.
Ragaszkodva akkori liberális eszményeimhez és elveimhez értetlenül és felháborodva állok az előtt, amit a mai magyar kormány tesz. Szomorúan és csalódottan látom, hogy 2013 Magyarországa olyanná lett, ami ellen 1989-ben békés forradalmat hirdettünk. 1989 Orbán Viktoraként nem tudok azonosulni a mai Orbán Viktorral, aki nem pusztán hátat fordított 1956 és 1989 eszméinek és értékeinek, hanem egyenesen kiforgatja és lejáratja azokat.
Legfőbb nemzeti értékünk a szabadság, de a mai miniszterelnök számára ez annyit tesz: szabadságot adunk magunknak és a hozzánk közel állóknak, hogy bármit megtehessünk. Ezt véste gránitba az új alaptörvény, amely az 1989-ben megalkotott demokratikus alkotmányt és az alkotmányosságot szüntette meg. Néhány évvel a rendszerváltás után azt mondtam: „ma már olyan alkotmányos biztosítékai vannak a parlamentáris demokráciának, amelyek lehetetlenné teszik, hogy valamelyik politikai erő megpróbálja felszámolni a szabad választásokon nyugvó politikai váltógazdálkodást”. Ezzel szemben a jelenlegi kormányfő „sztálinistának” nevezte ugyanezt az alkotmányt, és éppen azért váltotta fel az új alaptörvénnyel, hogy felszámolhassa a szabad választásokon nyugvó politikai váltógazdálkodást.
Egyik leginkább nemzeti ideológiánk a szabadelvűség, amelynek ellenzőiről 1992-ben világosan fogalmaztam: „a populizmus élő klasszikusainak szájában a liberális szó káromkodás, szitok”. Úgy tűnik, a mai miniszterelnök beállt a populizmus élő klasszikusainak sorába, hiszen most ő és párttársai használják szitokszóként a liberalizmust, mintha nem a magyar szabadelvűségnek lenne köszönhető maga a nemzet. A mai Orbán Viktor számára azonban ez már nem jelent semmit, pártja és lakájmédiája segítségével kénye-kedve szerint zár ki bárkit a nemzetből.
Hogy mit gondol a Magyarország jelenlegi miniszterelnöke az emberi jogokról, azt jól mutatta a hazánkban élő tibetiek hatósági vegzálása, a médiaszabadság korlátozása, a baltás gyilkos kiadása Azerbajdzsánnak, a török kormány melletti kiállás, a hajléktalanok bűnözőkként történő kezelése – hogy csak néhány példát említsek. A kisebbségek jogainak lábbal tiprása mindennapos gyakorlat a kétharmados többség által fogva tartott parlamentben és a saját emberekkel feltöltött, a kormányzattól való függetlenségüket ily módon elvesztő intézményekben. De képzeljük el, mit szóltam volna a Hősök terén, ha egy héttel korábban megtudom, hogy a hatalom a belváros minden utcáját és terét évekkel előre lefoglalta magának, hogy csak ő tarthasson tüntetéseket! A válasz egyértelmű: felháborodott elvbarátainkkal együtt utcára vonultunk volna a pártállami pimaszság ellen.
A magántulajdon és a piaci verseny a kormánypártok számára szintén elvesztették eredeti jelentésüket, és a pillanatnyi hatalmi érdek kiszolgálói lettek. A magántulajdon akkor jó, ha a Fideszt szolgálja, vagy ha könnyen elvehető – mint a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások vagy a takarékszövetkezetek. A piaci verseny már-már ismeretlen fogalommá válik a mai Magyarországon. Elkötelezett jobboldaliaknak kiosztott trafikmonopóliumok, fideszes nagyvállalkozóknak ítélt állami földek, az egyik kollégiumi társnak odajátszott közbeszerzések és hirdetési megbízások.
Én, Orbán Viktor, aki Önöknek, honfitársaim, annál a Nagy Imre beszédnél felesküdtem a haza képviseletére, és ehhez kértem a támogatásukat, nem tudom elfogadni, hogy egy szabadságra, nyitottságra, önrendelkezésre hivatott európai országból egy központosított, magába forduló, összeesküvés-elméletekbe menekülő „félázsiai” országgá váltunk, amelyben a kiépülő egypártrendszer tudatosan megfélemlíti az aktív és öntudatos polgárait. És nem tudom elfogadni azt sem, hogy az egyéni és nemzeti szabadságot mindenek fölé helyező, az uralmi önkény ellen küzdő Orbán Viktor helyett egy a hatalmához ragaszkodó, vita helyett rossz döntéseket parancsba adó miniszterelnök kormányozza az országot.
A mai kormányfő visszavezette az országot oda, ahonnan 1989-ben ki akartam menteni: az önkénybe. Míg az Országgyűlésben a többség zsarnoksága uralkodik, a gazdaságban a fideszes oligarchák kisebbsége gyakorolja az uralmat.
Honfitársaim!
Magyarországon ismét eljött a rendszerváltás ideje! Egy új pártállam van épülőben, ismételjük meg ezért együtt újra: „Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni!” Számítok Önökre, hogy Magyarországot ismét a szabadságot szerető, független, aktív polgárok otthonává tehetjük! Mert a szabadság nem hagyja magát!