Lekerült az Európai Unió zászlaja a magyar Parlament épületéről. Szomorú, jelképes pillanata egy évek óta tartó folyamatnak, amellyel a budapesti kormány megpróbálja démonizálni, minden bajunk egyik okozójának beállítani Brüsszelt. Nem tudok arról, hogy más uniós országban ilyesmi megesett volna.

Az emberek akaratára és a kétharmados támogatottságra előszeretettel hivatkozó Orbán Viktor aktuális főellensége ma az az Európai Unió, amelyhez a választópolgárok 83%-ának támogató szavazatával csatlakoztunk tíz évvel ezelőtt. Legfrissebb nyilatkozata szerint már egyenesen ördögi összeesküvést szőnek ellenünk Brüsszelben, amiért nem fogadják el hitelesnek, hosszú távon tarthatónak a magyar költségvetési politikát, és nem vonják ki Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól. Az ő olvasatában ez úgy hangzik, hogy az ország ellenfelei összeszövetkeztek azért, hogy a magyar kabinet csökkentse a bankadót és vonja vissza a rezsicsökkentést. "Megnézzük, hogy Brüsszelt mennyire fertőzi meg ez a gondolkodásmód”, - mondja, és nem érti, miért szerepel ez után nevetséges bohócként a német híradóban. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha a magyar választópolgárok körében nem lenne ma is magas az EU-tagság támogatottsága, a Fidesz a rezsicsökkentés mellett az unióból való kilépés mellett kampányolna, mert nem viselik el, hogy számon kérik rajtuk az ország által vállalt, törvényekben is szabályozott európai normák rendszeres megsértését.

Nem azt mondom, hogy végül a kilépést is megkockáztatnák, hiszen hazánk az egyik legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós források elosztásának, ami nélkül garantált lenne az államcsőd. De egy unió elleni, még inkább uszító kampánynak ma már csak ez a pénzügyi számítás vet gátat. Nem véletlen, hogy a Brüsszel felé öklöt rázó  – az imperializmust fenyegető munkásőr-felvonulásra emlékeztető - békemenettel egy időben kormánypárti politikusok a választókörzetükben boldogan fényképezkednek uniós forrásokból épülő beruházások mellett, - legfeljebb nem beszélnek arról, hogy mindez a német vagy holland adófizetők pénze nélkül nem jött volna létre. Az Európai Unió azonban nem elsősorban pénzforrás, hanem alapértékek, méghozzá a minden demokratikus politikai erő által elfogadott liberális alapértékek tiszteletben tartásának egyik legfontosabb garanciája is.

Ezért is különösen szomorú, hogy a Parlament lomtárába száműzött uniós zászló helyére a székely lobogó került. Mintha bármilyen ellentét feszülne egy nemzeti kisebbség autonómiájának ügye és az európai alapértékek között. Ha valaha lesz székelyföldi autonómia – s liberálisként nem remélhetek mást, mint hogy minél előbb – az nem az unió ellenére, hanem az unió segítségével tud csak létrejönni. Ahogy Skócia, Katalónia vagy éppen Dél-Tirol megvalósult autonómiáját is segítette, hogy Európa a népek önrendelkezésének, a kisebbségek kollektív jogainak alapján áll. A európai értékeket elfogadó magyar politikusoknak mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy Székelyföld autonómiája az ott élők többségének megfelelő módon, a román többség és az Európai Unió által is elfogadott elvek mentén mielőbb létrejöjjön. Sajnos ma ennek ellenezője zajlik.

 Amikor Tibet autonómiája mellett indult nemzetközi kampány, magam voltam az első, aki kérte, hogy a gyöngyösi városházára Tibet napján tegyék ki az elnyomott kisebbség zászlaját. Tudom, hogy sok baloldali politikus másként gondolja, de szerintem semmi kivetni való nincs benne, ha magyar városok polgármesteri hivatalaira a szolidaritás jeleként kitűzik a székely lobogót. Nem azért, mert a Jobbik egy veszedelmes és az erdélyi magyar kisebbségnek rendkívül sokat ártó kampány részeként ezt követeli, hanem azért, mert ez felel meg az uniós alapelveknek. A székely zászlót persze nem örök időkre, hanem egy jelképes pillanatban kell kitűzni, hiszen nem felségjelről, hanem egy politikai ügy támogatásról van szó. A székelység ügyének semmi sem árt jobban, mint amit ma a magyar jobboldal művel. Amikor a Jobbik és a Fidesz aktivistái árpádsávos zászlókkal, „Vesszen Trianon!”-t ordibálva mérgezik meg a marosvásárhelyi autonómia-töntetést, azzal azt üzenik a román döntéshozóknak és az európai politikusoknak egyaránt, hogy nem az uniós jognak megfelelő autonómiát, hanem hidegháborút akarnak. Minden Erdélyben felbukkanó árpádsávos zászló évekkel veti vissza a romániai magyar politikusok munkáját. Emiatt még nehezebb elmagyarázni a román többségnek, hogy a székely zászló az európai értékek és kisebbségi jogok tiszteletben tartását jelenti, nem pedig a revizionizmus és a gyűlölködés szellemét.

Vissza tehát a magyarok több mint négyötödének döntését jelképező uniós zászlót a parlamentre, és ezután - egy-egy kiemelten fontos napon - mellé tűzhetjük az európai jogokat követelő magyar kisebbségek, a székelyek vagy a romák lobogóját is!