Magyarország jól teljesített 57 évvel ezelőtt. Forradalmunkkal megmutattuk a világnak: Szabadságszerető nép vagyunk!

Ma a miniszterelnök a Hősök terén arról beszél majd, hogy Magyarország jól teljesít. Igaz ez? Nem!

Ma hazánk a szégyenpadon ül Európában, növekszik a szegénység, romlik az életszínvonal, magas a munkanélküliség és magyarok százezrei hagyják el a hazájukat a kilátástalanság miatt.

Ma Magyarország rosszul teljesít.

Ha jól mennének a dolgok, akkor ünnepelhetnénk akár különböző helyszíneken is.

Ha jól mennének a dolgok, akkor mindenki küzdhetne akár a saját céljaiért is.

Amikor jól mennek a dolgok, akkor nem erkölcsi parancs az összefogás.

Amikor jól mennek a dolgok, akkor mindenki lehet liberális, szocialista, konzervatív, zöld.

Amikor jól mennek a dolgok, akkor nincs veszélyben a szabadság.

De ma nem mennek jól a dolgok. 

Ma veszélyben van a szabadságunk, ezért állunk mindannyian egy színpadon.

Ma nem mennek jól a dolgok, ezért nem küzdhet senki csak a saját céljaiéért.

Ma nem mennek jól a dolgok, ezért erkölcsi parancs az összefogás.

Veszélyben van a szabadságunk, ezért itt és most mindenekelőtt szabadságszerető magyarok vagyunk, és csak másodsorban liberálisok, szocialisták, konzervatívok, vagy zöldek.

1956-ban ugyanez volt a helyzet.

Egy olyan forradalmat ünneplünk ma, amit a kommunista elnyomás ellen egyetemisták, munkások, katonák: demokraták és a rendszerben csalódott volt kommunisták együtt robbantottak ki. Mit ünnepelnénk ma, ha akkor a demokraták undorodva elfordultak volna az egykori kommunistáktól? Azoktól, akik fél-egy évvel a forradalom előtt talán még lelkesen vonultak Rákosi elvtárs tribünje előtt? Ehelyett a pesti srácok azt mondták: „aki magyar velünk tart!” Ezrek tépték szét a pártkönyvüket, és velük tartottak. És így tenne ma sok ezer nemrég még lelkes, ma már csalódott Fidesz-szavazó is, ha kinyújtanánk feléjük a kezünket.

Hogy tudjuk akkor a kezünket nyújtani nekik, ha egymásnak sem akarjuk? Évek óta mindenki az összefogásról szónokol az ellenzéki oldalon. Ehelyett miben sikerült megegyezni egymással? Az elkülönülésben.

1956-ban a kommunista Nagy Imre, a liberális Bibó István és a jobboldali Mindszenty József több politikai kérdésben nem értettek egyet.

Mégis képesek voltak megállapodni a legszükségesebb közös célban: demokratikus és szabad Magyarországot akartak.

Ezért álltak egymás mellett 56 októberének történelmi színpadán.

Mai kifejezéssel úgy is mondhatnák: nem akarták, hogy Magyarország gyarmat legyen.

Mi is ezért vagyunk itt! Mi is azt akarjuk, hogy Magyarország ne legyen gyarmat!

Szemben 56-tal, a gyarmatosítás ma nem kívülről fenyeget minket.

Szemben azzal, amit a Fidesz állít, nem az Európai Unió akar minket elnyomni.

Nem a piaci vállalkozások fosztják ki az országot.

Nem a szövetségeseink korlátozzák a szabadságunk.

Nem a külföldiek lopták el a nyugdíj megtakarításokat.

Nem a külföldiek vették el a trafikokat.

Nem a külföldiek osztogatják maguknak a földeket.

Nem a külföldiek félemlítik meg a sajtót, a pedagógusokat, a szakszervezeteket.

Nem a külföldiek szállták meg a független intézményeket.

Nem a külföldiek miatt félnek újra egyre többen a magyar polgárok közül.

Magyarországot egy politikai pártnak álcázott szerveződés, a Fidesz gyarmatosítja belülről!

A Fidesz viselkedik úgy, mint a megszállók!

Mit kell tennünk azért, hogy méltóak legyünk Nagy Imre, Bibó István és Mindszenty József emlékéhez?

Először is: Közös miniszterelnököt javasolni, közös listát állítani!

Felállítani az ellenzéki árnyékkormányt!

Befejezni az ellenzéki álvitákat.

A sikeres választások után megegyezni a jobboldal mérsékelt szereplőivel az országot érintő fontos kérdésekről.

Ne felejtsük! Akik ma a Hősök terén tapsolnak, ugyanúgy a nemzet részei, mint mi. Ugyanannyi közük van közös hazánkhoz, mint nekünk. Még akkor is, ha azokat ünneplik, akik rosszul kormányoznak.

 Kormányváltó barátaim!

 Egy évvel ezelőtt is itt álltunk.

Tavaly úgy tűnt, elkezdődik valami.

Úgy tűnt, heteken belül egységes lesz a demokrata ellenzék.

Közös támogatottságunk egyenlő volt a Fideszével.

Joggal bíztunk az ellenzéki erők bölcsességében.

Megvan-e ez a bizalom most is?

Ha a kormány nem is, de az ellenzék jobban teljesít-e?

Mondjuk ki: Elvesztegettünk egy évet! Egy nagyon fontos évet.

Ha a Fidesz győz, az annak a két pártnak a felelőssége, akik az együttműködés helyett az elkülönülésben állapodtak meg.

Én mégis optimista vagyok.

Először vagyunk közösen egy színpadon.

Hosszú út vezetett idáig. Most pedig az a fontos: ez az út ne váljon szét különféle ösvényekre.

Ha szétválunk, legyőznek minket.

Ha csak egy napig tart az összefogás, akkor a Fidesz hatalmon marad.

Közös felelősségünk, hogy megőrizzük a mai nap szövetségét a választásokig.

Nem két párt szerződését, hanem valamennyi jelen lévő párt szövetségét.

Csak egy átfogó szövetség tudja azt mondani a választóknak, hogy lehetsz liberális, szocialista, konzervatív, vagy zöld, mi közösen képviseljük a szabad, demokratikus Magyarországot.

Csak az a szövetség tudja legyőzni a Fideszt, amelyik már le tudta győzni önmagát!

Ma még nem mennek jól a dolgok.

Ma a szabadságért küzdünk.

Céljaink holnap, és holnapután is ugyanazok, mint 56-os elődeinknek voltak: szabad és demokratikus Magyarországot akarunk!