A kormányzásra készülő ellenzéki pártok az elmúlt egy évben a konkrét elképzelések helyett leginkább a „ki lesz az ellenzék vezére“ kérdés körül politizált. Ami konkrétumot pedig a választók elé tártak, csak baloldali populista szövegnek tekinthető, gondoljunk csak az MSZP „még nagyobb rezsicsökkentést“ szorgalmazó elképzeléseire vagy az Együtt2014 „minden harminc év alatti fiatal munkát fog kapni“ frázisaira. A Magyar Liberális Párt a gazdaság újbóli működtetése érdekében elengedhetetlennek tartja az állami kézbe vett vállalatok privatizációját valamint a büntető szektorális adók fokozatos kivezetését.
Az elmúlt 3 év FIDESZ által bevezetett „unortodox“ gazdaságpolitikájának egyetlen felmutatható eredménye az, hogy 2012-ben az államháztartási hiány 3% alá került és nyáron Magyarország kikerült a túlzott deficiteljárás alól.
Ezt a még így is törékeny egyensúlyt azonban nem a gazdasági növekedés hozadékaként megtermelt növekvő GDP, az ígért takarékos állam csökkenő kiadásai, az állami újraelosztás révén érte el, hanem olyan unortodoxnak mondott adminisztratív intézkedésekkel, amelyek nemcsak a jogállam, a gazdasági alkotmányosság kereteit feszítették szét és annak intézményeit rombolták le, hanem a jövőbeni gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés elemi feltételeit is.
Az Orbán-rendszer sikerpropagandája ellenére Magyarország nem teljesít jobban.
- Nem hogy Európa vagy a régió vezető gazdasági ereje nem lett Magyarország, de még a régiós versenytársaktól is lemaradt
- Tőkevonzás, a tőkebeáramlás drámaian lelassult, az elmúlt 3 évben megvalósult külföldi befektetéseknél a befektetési döntés többnyire még a 2010-es választások előtt született, mint pl. a Mercedes
- A belföldi beruházási ráta mélyponton van, a GDP 16%-a, ami az elhasználódott tőke javak pótlását sem fedezi
- Piaci minősítésben (a kormány a bóvli kategóriába küzdötte le az országot)
- Az egy főre jutó GDP alacsonyabb, mint Szlovéniában, Csehországban, Lengyelországban, Észtországban
- A GDP arányos államadósság annak ellenére nem csökkent, hogy az elvett magán nyugdíjpénztári vagyon egy részét adósságcsökkentésre fordították
- Mindeközben soha nem látott mértékben nőtt a szegénység
- A versenyszférában pedig nem nő, inkább csökken a foglalkoztatottság
Az Orbán-rendszer nem a szegénység, hanem a szegények ellen hirdetett harcot, nem a felzárkózásért, hanem a bezárkózásért indult küzdelembe, az állami gyámkodást nem megszüntetni akarja, hanem maga akarja eljátszani a gyám, a legnagyobb osztó szerepét.
Mindebből egyenesen következik, hogy új gazdaságpolitikára van szükség:
- Az államosított vagyonelemek, mint pl. MOL, Rába privatizálása és az így keletkező források olyan felhasználása, amely közvetlenül munkahelyteremtést eredményez
- A büntető szektorális adók fokozatos kivezetése a költségvetési egyensúly biztosítása mellett, akár azzal a feltétellel, hogy a magyarországi, jelentős magyar hányadot tartalmazó beruházások értékével csökkenthető az egyébként fizetendő szektorális adó
- A munkahelyteremtő külföldi befektetéseket ösztönző intézkedések
- A jogállamiság helyreállítására, a gazdasági szabályozásban kiszámíthatóságra és jogbiztonságra,
- A magántulajdon tiszteletben tartására
- A versenykorlátozó állami beavatkozások megszüntetésére
- Az államháztartás tartós stabilitását biztosító intézkedések kellenek:
-
- Az uniós források gazdasági növekedést segítő programokra való átterelése
- A költségvetési kiadások racionalizálása, a presztízsberuházások (pl. stadionok) befagyasztása ott, ahol az még lehetséges
- A látványsportokat támogató társasági adórendszer átalakítása (az elmúlt évben több mint 40 Mrd forint adókiesést jelentett a labdarúgó kluboknak nyújtott vállalati támogatás
Mindennek elengedhetetlen előfeltétele az is, hogy a ma jellemző „partizán-jogalkotás“ helyett az új Kormány érdemi párbeszédet kezdjen a munkáltatók és a munkavállalók szervezeteivel annak érdekében, hogy az elkerülhetetlen stabilizációhoz a lehető legszélesebb körű társadalmi konszenzust tudja biztosítani.
